Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.
Irományszámok - 1910-206
206. szám. 527 Az árvák nevelésére és az intézet dologi kiadásaira összesen felhasznált 80.708 K 02 f, az ezekre a kiadásokra előirányzott 79.957 » 42 f-rel szemben ~ 750 K 60 f túlkiadás mutatkozik ; e túlkiadáshoz hozzáadva a csízi szanatóriumnál mutatkozó 292 K 10 f túlkiadást, lesz az összes túlkiadás 1.042 K 70 f, a mely azonban az intézet rendkivüli bevételei (494 K 39 f) s a kertészet jövedelme (548 K 31 f) folytán teljes összegében kiegyenlítést nyert. A túlkiadásra vonatkozólag megjegyezhetem egyébként, hogy az 1909. évre megállapított és az 1908. évvel szemben jelentékeny megtakarítást eredményező szigorított költségvetéssel van összefüggésben, a mennyiben a redukált költségvetéssel szemben a köztartási szükségletek árai a minden téren mutatkozó drágulás folytán emelkedtek. A kecskeméti árvaházban az 570—572. oldalokon közölt számadás szerint az 1909. évben: a) az árvák nevelésére 109.181 K 68 f, h) a dologi kiadásokra 9.517 » 22 » c) a gazdaságra 1.455 » 41 » tehát együtt . . . 120.154 K 31 f adatott ki; ehhez járul az orsz. tanítói nyugdíj- ós gyámintézetből az árvaházi személyzet járandóságaira közvetlenül kifizetett 17.352 K 51 f minélfogva a nevezett árvaház 1909. évi összszükséglete 137.506 K 82 f-re Hágott. Az 1909. óv folyamán a növendékek étkezési napja 74.040 volt, vagyis mintha egész éven át 203 növendék élelmeztetett volna. E kulcs szerint tehát egy növendéknek egy évi teljes ellátása a kecskeméti árvaháznál 677 K 64 f-be került. Az árvák nevelési költségeire és az intézet dologi kiadásaira a megállapított költségvetés szerint összesen 117.891 K 48 f irányoztatott elő, az intézet egyéb bevétele 375 K 22 f 8 igy az előirányzat 118.226 K 70 f volt, az árvaházi számadás szerint a szóbanlevő kiadásokra pedig . 120.154 » 31 » használtatott fel, minélfogva a tényleges eredmény 1.887 K 61 f-rel haladja meg az előirányzatot. Ezen túlkiadás összefüggésben van az itt is megszigorított költségvetésül, a mely jelentékeny megtakarítást eredményezett, de a legszigorúbb takarékosság daczára a köztartási szükségletek folytonos drágulásával szemben részben elégtelennek bizonyult.
