Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.

Irományszámok - 1910-155

26 155. szám Az, hogy a kötelező készfizetések felvétele utáni időre is megengedjük az Osztrák-magyar banknak, hogy 50 koronán alóli bankjegyeket kibocsáthasson s hogy külföldi váltóinak ós jegj^einek egy rész ét érczkészletébe beszámíthassa, úgy hiszem aligha indokolandó bővebben. Közönségünk a kis jegyekhez annyira hozzá van szokva s azokat annyira kedveli, hogy az időről-időre fokozatosan forgalomba bocsátott aranyérmek nem maradnak nagyobb arányokban forgalomban, hanem rövid idő alatt visszakerülnek a bank pénztáraihoz. E mellett újabb időben mindinkább tért hódit az a nézet, hogy czólszerűbb az aranykészletek minél nagyobb részét a jegybanknál összpontositani s a forgalmat túlnyomóan bankjegyekkel lebonyolítani, így csak legutóbb is Németországban, a hol eddig kis bankjegyek nem voltak forgalomban, czélszerűnek találták azok meghonosítását. A mi pedig az aranyban vagy aranynyal egyenértékű valóságos órczórtókben fizetendő külföldi váltóknak és jegyeknek a bank érczkészletébe való beszámithatását illeti, ugy épen az Osztrák-magyar bank most lejáró szabadalmának tartama alatt szerzett tapasztalataink azt igazolják, hogy ez az 1899-ben eredetileg átmenetileg tervezett intézkedés egyike volt legszerencsésebb rendelkezéseinknek a valutaügy terén, mert arra vezetett, hogy nálunk a jegybank a külföldi váltók és fizetési eszközök üzletét oly mértékben műveli, mint másutt sehol. A külföldi valuták üzletének, ennek következtében, a jegybanknál való összpontosítása, a külföldi fizetések lebonyolítását annyira megkönnyíti, hogy épen a kötelező készfizetések felvételének érdekében szerfelett kívánatos, hogy a múltban kifejlődött jelenlegi állapot a jövőben is fèntartassék, s a jegybank deviza üzlete lehetőleg még fokoztassék. Ennek érdekében kétségtelenül fentartandó ós állandósítandó az az intézkedés, a mely a fent vázolt kedvező fejlemények kiinduló pontja volt. Az eddig tárgyalt intézkedéseken felül a jelenleg előterjesztett törvényjavaslatban van még két fontos intézkedés, a mely azt van hivatva biztosítani, hogy a kötelező készfizetések felvétele, ós ezzel a valutarendezés betetőzése, a bankalapszabályok jelenleg felfüggesztve levő 83. czikkének egyszerű hatálybahelyezésével legyen elrendelhető.' Ez intézkedések egyike, magának a bankalapszabályok 83. czikkének a módosítása. E czikk jelenlegi szövegezésében az Osztrák-magyar bank által eddig csak azért volt elfogadható, mert a bank szabadalmának eddigi meghosszabbítása alkalmával az alapszabályok e czikkének hatálybalépte kevésbé birt actualitással, mint jelenleg. Csak természetesnek tűnhetik fel tehát, hogy az Osztrák-magyar bank most, alapszabályai szóbanforgó czikkének megfelelő módosítását kérte. Mert e czikk mostani rendelkezései, a melyek szerint a jegybank elveszíti szabadalmát, ha jegyeit budapesti vagy bécsi intézeteinél 24 óra alatt törvényes érczpénzzel be nem váltja, kivéve ha e kötelezettsége alól a két állam törvényhozása által ideiglenesen fel nem mentetik, — nem felelnek meg a gyakorlati élet követelményeinek. Eltekintve attól, hogy a jegybeváltási kötelezettség ily következményekhez tulajdonkópen csak oly államokban köthető, a hol több jegybank van, nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Osztrák-magyar bank helyzete a rendes jegybankok helyzeténél sokkal kényesebb azért, mert a két állam törvényhozásának egyidejű és gyors intézkedése szükséges ahhoz, hogy a bank jegybeváltási kötelezettségének teljesítése alól törvényhozási utón ideiglenesen fel legyen menthető akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a bankjegybeváltás ideiglenes felfüggesztése közérdeket képez.