Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.

Irományszámok - 1910-155

155. szám. 23 Mert habár a kötelező készfizetések felvételével járható megrázkódtatá­sok tekintetében a vélemények nagyon elágazók lehetnek is, az a körül­tekintés, a melylyel a valutareformot eddig végrehajtottuk, mintegy meg­kivánja, hogy a még hátralevő utolsó lépés megtételére a legalkalmasabb időpontot válasszuk ki, különösen akkor, ha sikerül kellő biztosítókokat szereznünk arra, hogy addig is, mig ez az időpont bekövetkezik, a valuta ­rendezés főczélja, pénzünk értékének állandósítása, intézményesen meg lesz valósitható. Ezért, tekintettel arra a körülményre is, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban a kötelező készfizetések felvétele idő­ponjának megválasztására még nagyobb súlyt helyeznek, mint nálunk ; de másrészt szem előtt tartva a kormánynak, a jelen országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszódben is lefektetett azt a programmpontját, hogy a bankügy rendezésének kapcsán a készfizetések kérdése is rendeztessék : törekvésem oda irányult, hogy a kötelező készfizetések felvétele elé egyes törvényes rendelkezések hiányai folytán gördülő akadályok már most elhárittassanak, a kötelező készfizetések felvétele előtt törvényhozásilag még rendezendő összes kérdések szabályoztassanak, s hogy a mennyire lehetséges, biztosittassék az, hogy a kötelező készfizetések, az arra alkalmas időpontban tényleg felvétessenek, addig pedig pénzünk értékének állandósága intézményesen megóvassék. A kötelező készfizetések felvétele előtt törvényhozásilag rendezendő kér­dések gyanánt jelentkeznek: a kisbankjegyek, a külföldi piaczokra szóló váltóknak a bank érczkószletóbe való beszámítása, s a két állam által az Osztrák-magyar banknál teljesitett aranylefizetósek kérdése A mai jogállapot e kérdések tekintetében az, hogy az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 82. czikke értelmében tulaj donképen 60 koronánál kisebb összegről szóló bankjegyeket nem bocsáthat ki, alapszabályainak 111. czikke azonban felhatalmazza a bankot, hogy a kötelező készfizetések fel­vételének időpontjáig a m. kir. pénzügy ministeri um és a es. kir. austriai pénzügy minis terium által egyetértőleg megállapított összeg erejéig 20 koronára szóló jegyeket is bocsáthasson ki. Az 1899. évi XXXIV. törvényczikk alapján lótesitett megállapodásokkal kötelezettséget vállalt e mellet az Osztrák-magyar bank, hogy 160 millió korona erejéig 10 koronás bank­jegyeket bocsásson ki. Folyó évi november L5-én 759,377.620 korona értékű 20 koronás és 157,680.960 korona értékű 10 koronás bankjegy volt forgalomban. A 160 millió korona értékű 10 koronás bankjegy az 1899. évi XXXIV. törvényczikk értelmében 80 millió a. é. frt. államjegy beváltására lóvén forga­lomba hozandó, a két állam, még pedig Magyarország 30°/o, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 70°/o arányában 160 millió koronát fizetett le a koronaérték aranyérmeiben oly rendeltetéssel, hogy ezek az aranyérmek a 160 millió korona értékű 10 koronás bankjegyek külön fedezetét képezvén, azok azon a napon menjenek át az Osztrák-magyar bank tulajdonába, a mely napon a kötelező készfizetések felvétetnek és a mely naptól fogva a kérdésben forgó aranyérmek korlátlanul be lesznek számit­hatók a bank érczkészletébe. Ezen a 160 millió koronán felül a két állam ugyancsak a 30—70°/o-os arány szerint ós ugyancsak az államjegyek bevál­tására az 1894. évi XXIV. és az 1899. évi XXXV. törvónyczikkek alapján létre­jött egyezmények értelmében még összesen kerekszámban 382,656.000 koronái fizetett le huszkoronásokban az Osztrák-magyar banknál, a mely aranykészlel

Next

/
Thumbnails
Contents