Főrendiházi irományok, 1910. V. kötet • 155-206. sz.
Irományszámok - 1910-199
212 199. szám. 199. szám. (13. ülés, 239. jegyzőkönyvi pont.) A főrendiház egyesült pénzügyi-, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának jelentése az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának s az érme- és pénzrendszerre vonalközé szerződésnek meghosszabbításáról valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A jegybank ügyének rendezése államunkban törvényeink értelmében kétségkívül kizárólag a magyar törvényhozás hatáskörébe tartozván, ennek azt elsősorban — mivel ez úgyis tisztázottnak tekintendő — nem közjogi, hanem mindenekfelett közgazdasági szempontból kell megitélnie. És a nemzetgazdaságnak épen a pénzforgalom az a tere, melyen a társadalom gazdasági életének törvényszerűségei a leghatározottabban ós a legnagyobb pontossággal érvényesülnek. A czólszerűség tekinteteit e részben azért csak érzéken}^ és folytonos károsodással lehetne mellőzni. Fizetési mérlegünknek köztudomás szerinti erős passivitása mellett a külön magyar jegybank felállitása ezeknél fogva gazdasági önállóságunk kivívásának előmozdító tényezője ma még nem lehetne. Ily körülmények közt helyesnek kell a kormány abbeli javaslatát elismerni, hogy az Osztrák-Magyar Bank utoljára az 1899 : XXXVII. t.-czikkel 1910. végéig és most kormányrendeletekkel ideiglenesen meghosszabbitott szabadalma az adott viszonyok követelte módosításokkal ismét megujittassók. Ezen módositások legfőbbikét a valutaszabályozás betetőzését jelentő kötelező készfizetések felvételének és órtékpénzünk nemzetközi paritásának a gyakorlati lehetőség határain belül való biztosítása képezi. Az előterjesztésben ez iránt teendőknek jelzett intézkedések méltatása előtt azonban a javasolt többi módosításokról kívánunk jelentést tenni. Az Osztrák-Magyar Bank kiváltsága az 1917. óv deczember 31-ig, vagyis a monarchia másik államával fennálló vám- és kereskedelmi szerződésünk tartamának végső időpontjáig hosszabbittatnék meg annak a szervezetnek fentartásával, mely a közjogi paritás követelményeinek a czélszerű lehetőség határain belül megfelel. Az a szolgálat, melyet e szervezet mellett a bank a magyar birodalom minden iogosult forgalmi- és hiteligényeinek a lefolyt utolsó évtized alatt tett, csaknem kifogástalannak lévén mondható, annak közgazdaságunk javára leendő további biztosítása oly természetes törekvés, melynek bővebb megokolását — már csak gazdasági helyzetünk gyengeségei feszegetésének elkerülése végett is — mellőzendőnek tartjuk.
