Főrendiházi irományok, 1910. III. kötet • 85-98. sz.

Irományszámok - 1910-85

85. szám. 73 269. §. A bizonyítás azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság az állított tényt valónak tekintse. Ehhez képest azokat a tényeket, amelyek a jog megalapítására szolgálnak, annak a félnek kell bizonyítania, aki a jogot érvényesíteni akarja, ellenben azokat a tényeket, amelyek az érvényesített jog létrejöttét kizárják, vagy a jogot megszüntetik, annak a félnek kell bizonyítania, ki a jog érvényesítését ellerzi. 270. § A bíróság a tényállítás valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatásával ítéli meg. Azok az okok, amelyek a bíróság meggyőződését előidézték, úgyszintén azok, amelyek miatt a bíróság a bizonyítást elégtelennek tartja vagy a fél ajánlotta bizonyítást mellőzte, az ítéletben tüzetesen előadandók. Törvényes bizonyítási szabályokhoz a bíróság meggyőződésének alkotásában csak az e törvényben kijelölt esetekben van kötve. 271. §. A bíróság kárnak, elmaradt haszonnak vagy alapjára nézve nem vitás vagy bebizonyított más követelésnek bírói megállapítástól függő mennyiségét, ha a felek részéről ajánlott bizonyítás megnyugtató eredményt nem nyújtott, vagy eredményt előreláthatólag nem igér, minden körülmény figyelembevételével legjobb belátása szerint állapítja meg. A bíróság, a mennyiben véleményének alkotásához szükségesnek találja, nemcsak szakértők meghallgatását, hanem bizonyításfelvételt és tudakozódásokat is hivatalból foganatosíthat. 272. §. Azokat a jogszabályokat, amelyek szerint valamely ténykörülmény egyáltalában, vagy az ellenkező bebizonyításáig valónak tartandó, valamint a törvényes vélelmeket a 269. és a 270. §. rendelkezése nem érinti. 273. g. Bizonyítani olyan ténykörülményekkel is lehet, amelyek magukban véve vagy együttvéve a tényállítás valóságára vagy valótlanságára alapos következtetést engednek. Ezenkívül a bíróság a tényállítás valóságára vagy valótlanságára a tárgyalás egyéb körülményéiből is következtetést vonhat. 274. §. A bizonyítást a perbíróság a szóbeli tárgyalás folyamán veszi fel és a bizonyítás felvételét csak az e törvényben meghatározott esetekben bizhatja a tanácsnak kiküldött tagjára vagy megkeresett bíróra. Főrendi iromány. Dl. 1910—1915. lo