Főrendiházi irományok, 1910. I. kötet • 1-34. sz.
Irományszámok - 1910-19
19 szám. 147 látszik valószínűnek, hogy Rumania állattenyésztése, mely mennyiségben és minőségben a magyar állattenyésztés értéke mögött sorakozik, piaczainkon veszedelmes konkurrens gyanánt jelenhessék meg, főleg akkor, midőn úgy a levágott szarvasmarha, valamint a sertés kontingens időszakonkiut s a szerződós egész tartamára fixirozott magasságban van megállapítva. A fentebbi adatok mindenesetre igazolják, hogy ha Magyarország szarvasmarha, sertés, juh és friss hús kivitele az új vámkorszak kezdete óta két külföldi fő fogyasztó piaczára hullámzásoknak volt is kitéve, annak emelkedése joggal remélhető; másrészt pedig magának az ország lakosságának fogyasztó képessége is gyarapodván, az a behozatali állatkontingens, mely az egységes vámhatárral körülvett egész szerződéses vámterületre nézve állapíttatott meg és legnagyobb magasságát csak 1917-ben forrja elérni, — az e mellett érvényesülő kielégítő mérvű vám védelem hatását is számba véve, állattenyésztésünk érdekeit nem fogja károsan befolyásolni. Jellemzőbb példára ez irányban aligha mutathatnánk rá, mint — reánk nézve egyrészt előnytelen példára a Németbirodalomba irányuló sertéskivitelünkre, másrészt — reánk nézve előnyös esetben — az 1908 szeptember 1-től—1909 márczius 31-ikéig érvényben volt szerb kereskedelmi szerződés történetére. A Németbirodalommal 1905-ben kötött állategészségügyi egyezmény 80.000 darab sertés kivitelét teszi lehetségessé a szerződéses vámterületről. Mindemellett 1906 márczius hó 1-től kezdve az 1908. évvégéig a szerződéses vámterületről a Németbirodalomba csak 1.782 darab sertést vittünk ki. Ennek a ténynek első és főindoka az árviszonyokban rejlett, t. i. a belföldön kedvezőbb árakon voltak sertéstermékeink értékesíthetők, mint a mily arak kivitel esetén elérhetők lettek volna. Szerbiából 1908 szeptember 1-től 1909 márczius l-ig 35.000 db. szarvasmarhának és 70.000 darab sertésnek 8 hónapra eső részét lett volna lehetséges behozatalra bocsátani a szerződéses vámterületre. A kontingens legnagyobb részében kihasználatlan maradt, a nélkül, hogy árdevalváczió állott volna be, mert az érvényben levő védővámok elég hatékonyaknak bizonyultak arra, hogy az olcsó külföldi termékek beözönlése által előidézhető árdevalváczió ellen termelésünket megóvják. Ha ezzel kapcsolatosan még tekintetbe vesszük, hogy megállapodás jött létre az iránt is, hogy a Ru mániából származó állatok húsa majdnem kivétel nélkül csak olyan nagyobb központokba szállittathassék, melyek élelmezése az árú nagy tömegét igényli s a hol nemcsak az állandó lakosság nagyszáma, de az idegenforgalom, az ott székelő katonaság, az ipari munkások jelentékeny száma, egyrészt fontos közélelmezési, másrészt nem kicsinyelhető szocziális szempontokból mintegy követeli, hogy az általános drágaság közepette legalább a legfontosabb élelmiczikkhez való hozzáférhetés érdekében történjék valami : úgy akkor, midőn e kényes kérdésben határozni kellett, egyrészt a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozóknak érdekeit kellett szem előtt tartani, másrészt a közélelmezési és szocziális érdekeket sem lehetett figyelmen kivül hagyni Ezek a magyarországi fogyasztási helyek a következők : Arad, Brassó, Budapest, Debreczen, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Nagyvárad, Petrozsény, Pozsony, Szeged és Temesvár. A »Jegyzék« a fentiek szerint évenként behozható állatok húsmennyiségét tehát maximális kontingensek megállapításával korlátozza. Ezen kontingensszámok — különösen a szarvasmarhákat illetőleg — az egyezmény első éveiben aránylag kicsinyek és csak a pótegyezmóny érvényességi tartamának utolsó éveiben emelkednek jelentékenyebb mennyiségre. ID
