Főrendiházi irományok, 1910. I. kötet • 1-34. sz.

Irományszámok - 1910-19

19. szám. 117 A Rumániával való megegyezésnek pótszerződés alakjában való megkötése azon ezélt szolgálta, hogy a tárgyalások anyaga lehetőleg szűk térre szorittassók ós épen ugy, mint a hogy mi is csak mérsékelt követelésekkel állunk elő, ne számítsanak a rumánok se nagy jelentőségű kedvezményekre. A pótszerződés formájához magyar szempontból annál is inkább szükséges volt ragaszkodni, mivel a dolog természetében rejlett, hogy a részünkről nyújtandó kedvezmények közvetlenebbül a magyar gazdasági mérleg terhére fognak esni és igy a tárgyalási anyag megszoritása magyar érdeket szolgált. A pótszerződés külső formája mellett nem szenvedett csorbát azon speciálisan magyar szempont sem, hogy uj nemzetközi megállapodásaink szövegezésénél a helyes magyar közjogi felfogásnak megfelelő kitételek használtassanak, mivel a pótszerződésnek a régi szerződést kiegészítő és módosító szövegében mindenütt a- helyes magyar közjogi terminológia használtatott, bár hogy a régi szerződós nem módosított és nem megszüntetett részében, mint élő szöveg szintén fenmaradt. A pótszerződós áll a tulajdonképeni szerződésből ós a két tarifamellékletből [A. és B.), kiegészítő részét képezi a, pótszerződésnek a pótszerződés aláírása alkalmával a rumán ministerelnök és meghatalmazottaink között az állatforgalom kérdésében kicserélt jegyzék váltás. A pótszerződés franczia nyelven köttetett. A pótszerződés a szomszédos rumán királysággal való gazdasági viszonyainkat az eddiginél szélesebb és biztosabb alapokra helyezi és ezáltal Rumániával rendezett gazdasági viszonyoknak további fentartását biztosítja ós a Rumániával való politikai barátságnak kötelékeit még szorosabbra fűzi. Míg ugyanis a Rumániával 1893-ban kötött kereskedelmi szerződésünk pusztán legnagyobb kedvezményes szerződés, a mely lejárati időhöz nem kötve, tizenkét havi előzetes értesítés utján bármily időpontban felmondható, a pótszerződés a legnagyobb kedvezmény elvének fentartása mellett egyrészt ipari kivitelünknek javára eső több tarifamérséklést is tartalmaz, másrészt pedig a szerződés időtartamának 1917. év végéig való megállapításával, Rumániával való gazdasági viszonyunk állandóságát biztosítja. Ezen két szempont kellő méltánylására utalnom kell arra, hogy fejlődő iparunknak természetes kiviteli piaczait a Keleten kell keresnünk, a hol a polgárosulás és a gazdasági fejlődés terén való előrehaladása és politikai és egyéb közviszonyainak rendezettségénél fogva Rumania nyújtja a legmegbízhatóbb garancziákat iparunk térfoglalására, továbbá, hogy a szerződés időtartamának 1917. év végóig való biztosításával kizáratott Rumániával való gazdasági viszonyunknak megzavarása, a mitől különösen az utolsó időben tartani kellett. A rumán kormány ugyanis a közvélemény kényszerítő befolyása alatt, ismételten fenyegetőzött a legnagyobb kedvezményes szerződós felmondásával, kiindulva abból, hogy a legnagyobb kedvezmény élvezete a szerződéses vámterületre nézve sokkal nagyobb előnynyel jár, mint Rumániára nézve. A megkötött pótszerződésben sikerült tehát mindenekelőtt a legnagyobb kedvezmény élvezetét úgy tarifális, mint egyéb téren is biztosítani. Azon tarifális engedmények, melyek Rumániának harmadik államokkal kötött szerződéseiben foglaltatnak, a legkiterjedtebb mértékben esnek Magyarország és Ausztria kivitele javára is. Tekintve azon körülményt, hogy a tárgyalások időpontjában Rumania a forgalma szempontjából legnagyobb jelentőségű államokkal a szerződéseit már megkötötte, a legnagyobb kedvezmény értéke Magyarországra és Ausztriára nézve csak annál nagyobb jelentőA pótszerződ« tagozata.