Főrendiházi irományok, 1910. I. kötet • 1-34. sz.
Irományszámok - 1910-19
19. szám. 103 A gabonára és élőállatokra vonatkozólag Rumániának adott kedvezmények ép ugy, mint a német vámegyletnek az állatforgalomra vonatkozólag adottak, formailag a határszéli forgalomra korlátozva engedélyeztettek, mi által azok a legnagyobb kedvezmény alapján más államok részéről nem voltak igényelhetők. Egyébként a szerződés a legnagyobb kedvezmény elvén épült fel. Ezen szerződés képezi Rumániára nézve kiindulási pontját az értékvámrendszerről a súly- és darabszeiinti specifikus vámrendszerre való átmenetnek, a mennyiben a szerződés azon határozmányt tartalmazta, hogy a szerződés ratifikálása után négy hónappal a leszállitott 7°/o-os értékvámmal terhelt czikkekre nézve súly- és darabszerinti specifikus vámok fognak lehetőleg kölcsönös megegyezéssel megállapittatni ugy, hogy az órtókvámok nagyobbrészt megszüntetvén, az ezek kivetésénél eddig mutatkozott nagymérvű visszaélések kiküszöbölése biztosíttatott. A szerződós megkötésekor "az az alapelv képezte a kiindulási pontot, hogy Rumania mint kizárólag földmívelő ország, mely abban az időben még úgyszólván semmi iparral nem birt, nyers termékei és élőállatainak értékesítését biztosithassa nálunk, mig mi az e téren nyújtott engedmények ellenértókét a Rumania részéről ipari téren nyújtott kedvezményekben kapjuk meg. A mint a fentebb előadottakból kitűnik, a szerződő felek részéről érvényre juttatni kivánt szempontok a szerződésben mindkét félre nézve megfelelő módon nyertek kielégítést. Mint ezen szerződós egyik nagy előnyére, rá kell mutatnom arra is, hogy a Rumániával való kereskedelmi forgalmunk terén eddig uralkodott bizonytalanságnak véget vetve, annak helyébe rendezett viszonyokat léptetett ; a rumán kormány ugyanis a Törökországgal fennálló szerződéseinket el nem ismervén, rumán kiviteli forgalmunkat önkényesen kezelte, állampolgárainkat nagy és mindinkább növekedő adónemekkel és illetékekkel sújtotta, czikkeinket belső fogyasztási adókkal és illetékekkel terhelte, a mely intézkedésekkel szemben szerződéses megállapodások hiányában teljesen védtelenek voltunk. Bármily kedvező határozmányokat tartalmazott is legyen ezen szerződés a szerződő felekre nézve, a mennyiben abban, mint fentebb is kimutatva volt, a kölcsönös érdekek teljes mértékben találtak kielégítésre, a szerződés ugy a mi érdekeltségi köreink, mint a rumán közvélemény részéről is igen erős támadásoknak volt kitéve olyannyira, hogy egyideig a szerződés ratifikálása is kétséges volt. Magyar részről különösen a gabonának a határszéli forgalomban való vámmentes behozatala képezte kifogás tárgyát, mig rumán részről különösen a midőn 1877-ben Rumania politikai függetlenségét kivívta s igy a szerződésnek Törökország beleszólásától függetlenül való megkötésében nyilvánuló politikai természetű vívmány jelentőségéből veszített, a szerződést abból a szempontból részesítették erős támadásokban, hogy az Rumániát Magyarországtól és Ausztriától teljes függőségi viszonyba juttatja. A szerződésnek legmegbízhatóbb kritikáját a statisztikai adatok szolgáltatják, a melyek úgy a tőlünk Rumániába, mint Rumániából hozzánk irányuló forgalom tetemes emelkedésében világosan mutatják, hogy a szerződés megfelelő módon elégítette ki mindkét fél gazdasági érdekeit. Megjegyzem, hogy az alábbiakban leginkább a rumán statisztika adatainak felhasználását tartottam indokoltnak, különösen arra való tekintettel, hogy Rumania külkereskedelmi forgalmának más országokkal való viszonyára is szándékoztam kiterjeszkedni. Mig Magyarország ós Ausztria kivitele Rumániába az 1871-től 1876-ig
