Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-829
60 829. szám. A 10. czik khez. A külföldi teljeskorura nézve a rendes tartózkodóhelyének hatósága által a helyi törvény értelmében szervezett gyámság csak mint kisegitő szerepel és bármikor helyébe léphet az a gyámság, melyet a külföldinek hazai törvénye értelmében az ő hazai hatósága szervez. E rendelkezésnek oka az 1. czikknél már kiemelt ama körülményben rejlik, hogy az egyezmény a teljeskoruak gyámsági ügyeire nézve főelv gyanánt a hazai intézmények rendszerét fogadta el, a melylyel szemben a rendes tartózkodóhely törvénye csak kivételképen ott és annyiban nyerhet alkalmazást, a hol és a mennyiben alkalmazása kikerülhetetlen. A h zai gyámság a helyi gyámságot a 10. czikk 1. bekezdése szerint föltétlenül felválthatja, tehát nem csak akkor, ha a gyámság alá helyezett külföldi visszatér hazájába, hanem bármikor, tehát akkor is, ha abban az idegen országban marad, a hol őt a helyi hatóságok gyámság alá helyezték. Azt a feltételt felállítani, hogy a hazai gyámság csak abban az esetben válthassa fel a helyi gyámságot, ha a külföldi visszatér hazájába azért nem volna helyes, mert igen gyakran nem függ a cselekvőképességében korlátolt külfölditől vagy családjától, hogy az hazájába visszatérhessen, a feltétel tehát gyakran nem volna teljesíthető és mert ha a 6. czikk megengedi, hogy a hazai hatóságok az eljárás megindításának kezdetén jogositva legyenek eljárni és a hazáján kivül tartózkodó teljeskorunak gyámságát a hazai törvény értelmében szervezni, nincs ok annak megtagadására, hogy a h iz.ii hatóságok saját polgáruk cselekvőképességének pótlásáról utólagosan gondoskodhassanak a hazai törvényeknek megfelelő módon. Annak az államnak hatóságait, a hol a teljeskorú gyámságát szervezték volt, a 10. czikk 2. bekezdése szerint értesíteni kell arról, hogy az ott fennálló gyámsági szervezetet a teljeskorú hazai törvényének megfelelő gyámsági szervezet váltja fel. Erre az értesítésre szükség van azért, hogy igy elejét lehessen venni kettős gyámság fennállásának, a mi bonyodalmakra vezethetne és különösen azoknak a jóhiszemű személyeknek szolgálhatna hátrányára, a kik a teljeskorú eddigi gyámjával jogügyleteket kötnek. Ugyancsak bonyodalmak kikerülését és a jóhiszemű harmadik személyek érdekét, különösen azokét, a kik abban az államban tartózkodnak, a hol korábbi gyámság szervezve volt, tartja szem előtt a 10. czikk 3. bekezdése is, midőn ennek az, államnak törvényeié bizza ama kérdés eldöntését, hogy ily esetekben mely időpontban szűnik meg a külföldi teljeskorunak rendes tartózkodóhelyén szervezett gyámság. Az 1877 : XX. t.-cz. kifejezett rendelkezéssel ugyan nem határozza meg, hogy a szóban forgó esetekben mely időpontban szűnjék meg a magyar és kezdődjék a külföldi gyámság, de egyáltalában nem akadályozza a magyar hatóságot, a mely a külföldinek magyarországi gyámságát szervezte volt, hogy e kérdésben a külföldi érdekeinek és jóhiszemű harmadik személyek jogainak megóvása mellett a magyar jogból merített elvek alapján határozzon és esetleg hirdetményt is bocsásson ki. A hazai hatóságok helyett a 6. czikk értelmében illetékesekké vált helyi hatóságok által a 7. czikk szem előtt tartása mellett elrendelt gyámság vagyis maga a cselekvőképességnek igy bekövetkezett korlátozása nem szűnik meg azzal, ha a cselekvőképesség pótlásáról ezentúl a hazai hatóságok kivannak gondoskodni, vagyis ha a 8. czikk szerint a helyi törvénynek megfelelően szervezett gyámsági ügyvitelt a 10. czikkhez képest a hazai törvénynek megfelelően szervezett gyámsági ügyvitel váltja fel. Minthogy azonban a gyámsági ügyvitel szervezésével adva van a cselekvőképesség korlátozásának mértéke is, a miből következik, hogy a gyámság elrendelésének hatása azon ország torvénye szerint igazodik, a mely a
