Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.

Irományszámok - 1906-833

833. szám. 150 jogkörébe tartozik. Félreértések elkerülése végett a 6. §. második bekezdése határozottan ki is mondja, hogy a megelőző rendelkezéseknek alkotmányjogi vonatkozásuk nincsen. 7- §. A 7. §. ugy intézkedik, hogy a magyar főudvarnagyi biróság és fellebbviteli biróságai a budapesti kir. törvényszék területén a törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyekre hatályban levő eljárási szabályokat alkalmazzák. Nevezetesen alkalmazni kell majd az uj magyar polgári perrendtartás törvényerőre emelkedése után ennek a szabályait. Nem követi tehát a törvényjavaslat Ausztria példáját, a, hol a főudvarnagyi biráskodásra vonatkozó eljárási szabályok az uj perjogi tőrvények hatályba lépte után is a régiek maradtak ós nélkülözik ugy a szóbeliségnek, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének előnyeit. A jelen törvényjavaslat az itt figyelmen kivül nem hagyható tekintetekkel is számot vet, midőn a 7. §-ban megállapitja, hogy a főudvarnagyi biráskodás alá tartozó perek érdemleges tárgyalásának megkezdése előtt az egyezségi kísérlet kötelező, továbbá hogy a szóbeli tárgyalást bármelyik fél indítványára a nyilvánosság és a bizalmi férfiak kizárásával tartják és hogy a királyi ház tagjai személyes megjelenésre nem idézhotők. A 7. §-ban előforduló »eljárási szabályok« kifejezés alatt természetesen nemcsak magát a polgári perrendtartást kell érteni, hanem a végrehajtási eljárást is és általában mindazokat a jogszabályokat, a melyek eljárási szabályok természetével birnak. A jelen törvényjavaslat alaki jogot szabályoz. Nincs tehát szó benne arról, hogy a főudvarnagyi biróság minő anyagi jogot alkalmazzon. Kétségtelen azonban, hogy a magyar főudvarnagyi biróságra, minthogy magyar biróság, a magyar anyagi jogrendszer irányadó. Egyéb anyagi jogot a magvar főudvarnagyi biróság csak annyiban alkalmazhat, a mennyiben olyant az eset körülményeinél fogva rendes magyar biróság is alkalmazna. 8., 9. és 10. §. A nem peres ügyek elintézése tulaj donképen nem bírói feladat. A magyar törvényhozás a nem peres ügyek egy részét, jelesül a gyámhatósági ügyeket, nem is utalja a bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok, nevezetesen az árvaszókek hatáskörébe. (1877 : XX. t.-cz.) Ugyancsak az ár\-aszékek jártak el az 1894 : XVI. t.-cz. hatályba lépte előtt az örökösödési ügyekben is, ha gyámhatóság alá tartozó személy vagy méhmagzat vagy ismeretlen helyen távollevő volt érdekelve és a hagyatékhoz ingatlan vagyon nem tartozott (1877 : XX. t.-cz. 233 , 236., 254. §.). Ugy, mint azelőtt, most is teljesen az érdekeltekre van Bízva a hagyaték rendezése, tehát sem birói, sem közigazgatási hatóság abba bele nem avatkozhatik, ha ily beavatkozásra a törvényben taxatíve felsorolt okok egyike sem nyújt alapot (1894 : XVI. t.-cz. 98. §.)• Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy a magyar törvényhozás a nem peres ügyek elintézését nem tekinti feltétlenül birói feladatnak, hanem ^ czélszerűség szerint oldja meg azt a kérdést, vájjon a nem peres ügyek