Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.

Irományszámok - 1906-831

100 831. szám. Budapest és az alsóbb vidék nem keres a pozsonyiakkal üzleti összeköttetést, de azt megkívánja, hogy a pozsonyiak még azt a czikket is Budapestről hozassák, a mit a budapesti kereskedők Wienböl szereznek. így a Wienböl Budapestig felmerülő szállitást és azonfelül Budapestről Fozsonyig való költséget és még a kereskedő hasznéit is megfizessék! Ezen csak ugy lehet némileg segíteni, ha a kormány a Pozsony s egyáltalán az ország nyugati része és Budapest közti vasúti menetdíjat s a vasúti és a postaszállítási lehetőleg leszállítja, akkor legalább azt lehet elvárni, hogy a budapesti készítményt hozassák a nyugati országlakók. Be ha a vasúti utazás Budapestre 5—7-szer annyiba, a postaszállitás kétszer annyiba kerül mint Bécsből, ha a budapesti gyárosok hitelt nem adnak, a bécsieknek ügynökei pedig Mzalnak a megrendelés gyűjtésével és 3—

G havi hitelt maguk kínálnak, akkor nem lehet csodálni, ha Bécsből rendelnek és hozatnak a pozsonyiak és az ország egész nyugati része. Végül sokan és a közgazdasági bizottság jelentése is a villamos vasutat a a magyarságra károsnak és veszedelmesnek tartják. Ezt is megczáfolja a valóság, már az a tény is, hogy mig Pozsonyból Bécsbe csak kocsin, avagy később napjában kétszer lehetett menni, addig teljesen német volt, — csodaszámban ment az a család, mely magyarul beszélt — ma, a mikor napjában sok év óta 10-szer lehet Wienbe menni és onnan Pozsonyba jönni, vasúton, nyáron pedig kétszer hajón : ma Pozsony rohamosan magyarosodik. A városi közgyűlés jegyzőkönyvi nyelve kizárólag magyar, ügykezelési nyelve 20 év óta magyar, elemi iskolciinak nyelve most már magyar, szabad líceumi s egyetemi előadások, de még a vasárnaponkint a kevésbbé iskolázottak részére tartatni szokott előadások.is kizárólag magyarok, — a magyar színigazgató azelőtt 30 évvel 1—2 hónapon zsellér volt itt, a német igazgatónak bért fizetett, utóbb a tavaszi három hónapot kapta a magyar, most a téli fő évadban (szeptembertől—áprilisig) játszik ott és a város is segélyezi. Ma már nem lehet magyar fiút német szóra adni oda, mert meg nem tanulja azt. A szellem magyar volt itt és az is, a mi annál inkább elismerésre méltó, mert ezt a várost mindig igaztalanul vádolták, rágalmazták, gúnyolták. Pedig nem szolgált a mellőzésre. Ebben a vasúti ügyben is méltatlan eljárásban részesült, mert az ország ily nagy műveltségű városának kérését, óhaját: annak a vasútnak engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot még csaK tárgyalásra sem bocsájtotta a Ház. l\z jobban bántotta a várost, mintha érdemlegesen — érveknek érvek elleni harcza után — a javaslat elebukott volna. Hogy ennyire magyar, az is az ö erdeme, csupa felekezeti és egy községi iskolája van, ki kényszerithette volna arra, hogy azokban magyar legyen a tannyelv, ha a lakosság maga jószántából nem tette volna? Pedig az eddigi kormányok mostohán bántak vele. Pozsony a maga erejéből lett az, a mivé fejlődölt. Most már annyira van a magyarság tekintetében is, hogy visszafejlődéstől tartani nem kell. Sokan csak ugy tartják a pozsony—wieni vasút építését megengedhetőnek, ha a vasút egész Budapestig kiépül. A legjobb minden esetre az lenne, ha Budapest és Pozsony közt épülne villamos vasút. De erre nem akadt tőke. Ha Budapestet Wiennel kötik össze villamossal, akkor a vasút minden esetre a lehető leggyorsabb járásra igyekszik, ennek eredménye aztán mi lesz?— az, hogy Wiénből Pozsonyba fél óra alatt röpítik a wieni embert, a pozsonyit Wienbe — nem ugy, mint most tervezett 2 (keltő) óra alatt — és az lesz az eredménye, hogy a budapestiek Wienben, a wieniek Budapesten 2 óra alatt lesznek. Hát Budapestre lehet özönével szállítani a bécsit és Bécsbe a budapestit? Az nem árt a magyarságnak? Vagy csak a pozsonyi magyar tér vissza Wienböl — mint a közgazda-