Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.
Irományszámok - 1906-770
58 770. szám. ielentése által, a mennyiben a védjegytulajdonos egyszersmind azt is bejelenti, hogy védjegyét nemzetközileg is bejegyeztetni kivánja, a madridi megállapodáshoz csatlakozott összes államokban egyidejűleg elnyeri az oltalmat. Az által pedig, hogy a védjegyet az Unió 20 esztendeig oltalmazza, az az előny jár, hogy azokban az államokban, a melyeknél az oltalmi idő rövidebb, nem kell a bejelentőnek a megujitást a lejárt különböző határidőkben esetrőlesetre eszközölnie. A pénzbeli megtakarítás abban nyilvánul, hogy mig jelenleg valamely védjegy oltalma a magyar szent korona országainak és a madridi külön egyezményhez csatlakozott tiz államnak területére nézve jóval több mint 1000 korona költséggel jár, a csatlakozás megtörténte után a lajstromozás a jelenleg 10 koronában megállapított belföldi lajstromozási díjjal együtt csak 110 koronát teend ki. Mindezekhez járul, hogy a mennyiben a védjegy tulajdonosa annak nemzetközi lajstromoztatását kivánja, a védjegy hivatalból fog a berni irodával közöltetni, ez pedig azt az Unió mindegyik államával szintén hivatalból fogja közölni, holott eddigelé a védjegytulajdonosnak minden egyes államban külön-külön kellett a bejelentést eszközölnie, vagy személyesen vagy megbizottja által. Az által, hogy a berni irodánál való nemzetközi bejegyzést a hazai illetékes hatóság közvetiti, biztositva van az is, hogy nemzetközi bejegyzés alá csak oly védjegyek kerülnek, a melyek a származási országban tényleg be vannak lajstromozva s ott oltalmat élveznek. A szóban levő 1891. évi madridi megállapodás hatályba lépte óta az 1907. óv végéig a berni irodánál összesen 6548 védjegy nemzetközi lajstromozása eszközöltetett ós a vonatkozó statisztika azt mutatja, hogy az igy belajstromozott védjegyek száma évről-évre emelkedőben van. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása iránt kötött szóban levő madridi megállapodást illetőleg a szerződő államok ugyancsak Madridban 1891 április 14-én egy végrehajtási szabályzatot fogadtak el, a melyei Hru \ellesben 1897. évi deczember hó 14-én némely pontjaiban módosítottak, illetve kiegészitettek. (L. e szabályzatot a jelen indokolás III. mellékletében.) E szabályzat a módositott madridi megállapodás 3.-czikkóvel együtt, a mely a berni nemzetközi irodánál való védjegylajstromozás alakiságait irja elő, szolgál részletes útmutatásul a védjegyek nemzetközi bejegyeztetése körül követendő eljárásra nézve. A megállapodás 4. czikke kimondja, hogy a nemzetközi irodánál eszközölt belajstromozás időpontjától kezdve a védjegy oltalomra való igénye szempontjából a szerződő államok mindegyikében olyannnak tekintendő, mintha az illető védjegy azokban tétetett volna le. A bruxellesi pótegyezmény által beiktatott 4b) c z i k k pedig kiegésziti a it-ntebbi határozmányt azzal, hogy ha valamely, már egy vagy több szerződő államban I»('lajstromozott védjegyet a nemzetközi iroda ugyanannak a tulajdonosnak vagy jogutódjának javára utólag belajstromoz, ci nemzetközi belajstromozás a megelőző hazai belajstromozások helyébe lépőnek tekintendő, azonban az utóbbiak által már elnyert jogok sérelme nélkül. Ezt a kiegószitést egyes államok későbben való csatlakozása esetében különös jelentőséggel biró annak a kérdésnek tisztázása tette szükségessé, hogy az ilyen utólag eszközölt nemzetközi lajstromozás esetében az elsőbbségre nézve csakis a nemzetközi bejegyzés vagy pedig az e tekintetben kedvezőbb hazai belajstromozások, — azaz az egyes államokban az azokban íennálló szabályok értelmében eszközölt korábbi belajstromozások, — legyenek-e irányadók?
