Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.
Irományszámok - 1906-770
56 770. szám. államban — az általa eszközölt letétel napja után — ugyan arra az árúnemre vonatkozólag letett oly védjegygj^el szemben, a mely az ő részéről letett védj egy gyei azonos vagy ahhoz megtévesztő módon hasonlit. Az Unio-egyezmény 6. czikke ós a zárjegyzőkönyv 4-ik pontja azt az alaptételt állitják fel, hogy a származási országban oltalmazott védjegy az Unio államaiban formai okokból az oltalomból ki nem zárható, kivévén ama védjegyeket, a melyek a jó erkölcsökbe vagy a közrendbe ütköznek. A zárjegyzőkönyv ez utóbbi határozmány alá vonja a közhatósági czímereknek és kitüntetési jelvényeknek védjegyekben való használatát is. Ez a határozmány azonban mindegyik állam saját belső törvényei szerint érvényesül, vagyis a közhatósági czímereket vagy kitüntetési jelvényeket tartalmazó védjegynek az oltalomból való kizárása csak az esetben foglalhat helyet, ha az illető állam törvényes rendelkezései szerint tiltva van a közhatósági czímerek vagy kitüntetési jelvények általában való vagy legalább jogtalan használata. Ugyanaz az elv, a mely szerint a védjegy formai okokból, vagyis azok az alkatrészek, jelek szempontjából, a melyekből össze van téve, a külföldi államokban való lajstromozás alkalmával vizsgálat tárgyává nem tehető, eddigi nemzetközi szerződéseinkben is megtalálható. Tekintettel az Unio-egyezményeknek azon emiitett rendelkezésére, a mely a czimereknek védjegyekben való használatát az egyes államok belső törvényhozásában érvényesülő elvektől teszi függővé: az Unio-államok egymás között kötött külön egyezményei vannak arra hivatva, hogy az egyik államban lajstromozott, czímert tartalmazó védjegyeknek a másik államban is igényelhető oltalmát biztosítsák. Ily irányban történt gondoskodás a Németbirodalommal kötött iparjogvédelmi egyezményünkben is. Habár a védjegy formai okokból való vizsgálatának az Unio-határozmányok értelmében — rendszerint, illetőleg a jó erkölcsökbe és a közrendbe való ütközés, valamint a közhatósági czímerek és kitüntetési jelvények tekintetében statuált kivétellel, — a külföldi államban való lajstromozásnál helye nincsen: az Unio-határozmányok még sem zárják ki azt, hogy a védjegy vizsgálat tárgyát ne képezhesse oly szempontból, vájjon az tartalmánál vagy az annak tulaj donitható értelemnél fogva nem zárandó-e ki az oltalomból, igy például, vájjon nem tekintendő-e szabadjegynek, nem involvál-e hamis származási megjelölést, vagy nem pusztán csak egy bizonyos árúnemnek megjelölése (minőségjelző) -e? Származási országnak az tekintendő, a melyben a bejelentőnek főtelepe van, ha pedig a főtelep nem az Unio-államok valamelyikében van, ngy az az ország, a melyben a bejelentő állampolgársággal bir. E rendelkezés lehetővé teszi, hogy magyar állampolgároknak oly vállalatai is részesüljenek védjegyeik tekintetében az Unio oltalmában, a melyek külföldön, nevezetesen konzuli bíráskodás alá tartozó területen feküsznek. A 7. czikk kimondja, hogy az áru természete, a melyre a védjegy alkalmaztatik, a védjegy belajstromozásának akadályát semmi esetre sem képezheti. Ez a rendelkezés megfelel a védjegy természetének, mert azzal csak azon jog szereztetik meg, hogy a jogosult bizonyos árúkra, termékekre egy meghatározott jelt alkalmazhasson és ennek használatából másokat kizárhasson A védjegy-jogosultság tehát független az árúk előállítására vonatkozó és az e részben fennálló külön jogszabályok szerint megitólendő jogtól, s ezek a szabályok (pl. valamely árút állami egyedárúsági tárgy gyá kijelentő törvény.) a védjegyek bejegyzésénél tekintetbe sem jönnek. Viszont arra való
