Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.

Irományszámok - 1906-774

138 774. szám. 2-ik melléklet a 77é. számú irományhoz. Indokolás „a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. i Az 1906. évi III. t.-cz. 1. §-a felhatalmazta a kormányt, hogy a külállamokkal való kereskedelmi viszonyok ideiglenes szabályozása czéljából a szükséghez képest átmeneti rendelkezéseket tehessen, ideiglenes megállapodásokat lótesithessen, oly időbeli megszorítással azonban, hogy ezeket rendeleti utón legkésőbb 1906. deczember hó 31-éig terjedő hatálylyal léptethesse életbe. Miután a külállamokkal való kereskedelempolitikai viszonyaink ezen időpontig végleges alapon rendezhetők nem voltak, a szóban forgó felhatalmazásnak immár két izbeni meghosszabbítására volt szükség. Az elsőt az 1906. évi XXI. t.-cz. az 1907. év végéig, a másodikat az 1907. évi LVI. t.-cz. az 1908. év végéig adta meg. Az 1906. évi III. t.-cz. megalkotása óta kereskedelmi szerződést csak egy külállammal: Szerbiával kötöttünk, mely azonban ez idő szerint szintén csak az 1907. évi LVI. t.-cz. által nyert felhatalmazás alapján van ideiglenesen életbe léptetve, miután a vonatkozó szerződés mostanig sem Magyarországon sem Ausztriában alkotmányos elintézést nem nyerhetett. Szerződéskötésre egyáltalán nem került még a sor Rumániával, Bulgáriával, Montenegróval, Spanyolországgal ós Portugáliával és néhány tengerentúli állammal, (pl. Mexico val) miért is még az 1909. év folyamán is szüksége lesz a kormánynak egy oly irányú felhatalmazásra, hogy a külállamok egyikével, vagy másikával szemben a felmerülő tényleges helyzet követelményeinek megfelelően esetről-esetre ideiglenes és átmeneti intézkedéseket foganatosíthasson. Az ideiglenes és átmeneti intézkedések alatt az oly módozatok is értendők, midőn netán ;i végleges formájúnak és tartalmúnak szánt hosszabb lejárati határidejű szerződést a kormány — tekintve, hogy a szerződés vívmányainak élvezetét közgazdasági tekintetekből kár volna késleltetni — a törvénybe czikkelyezéshez szükséges alkotmányos tárgyalás s a ratificatió megejthetóséig egyelőre provisorium gyanánt lépteti életbe. Ez az eljárás annál inkább fedve van az eddigi (fentebb emiitett) felhatalmazási törvények valódi szelleme által, mert hiszen az intentio más nem is lehet, mint hogy «ez országnak netán megszerzendő közgazdasági előnyök mihamarább aktivál-