Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.
Irományszámok - 1906-772
772. szám. 107 tele, a melyben a szabadalom engedélyeztetett, a szabadalom elvesztését nem vonja maga után, a Németbirodalomhoz való viszonyban a mustráltra és mintákra is kiterjeszti. Ez a határozmány az 1891. évi egyezményben (mint 5. czikk) már benfoglaltatott. A közhatósági czímereknek védjegyekben való használatát szabályozó 3. czikkben foglalt rendelkezéseket egyfelől az az Unió-határozmány tette szükségessé, melynek értelmében közhatósági czímert tartalmazó védjegyek az Unió-államokban sem tarthatnak ipso facto oltalomra igényt, másfelől mivel a Németbirodalomban a védjegyképességre vonatkozólag érvényben álló szabályok mellett azok a magyar védjegyek részére, a melyekbe közhatósági czímerek is bele vannak foglalva, az oltalom a Németbirodalomban csakis külön szerződéses megállapodások utján biztositható. A Nómetbirodalom védjegyügyi törvényhozásának sajátlagos álláspontjára való tekintettel már az 1891. évi iparjogi egyezmény 7. czikke is tartalmazott ide vonatkozólag rendelkezéseket. Ezek azonban már az időközben az 0 Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal a kölcsönös kereskedelmi ós forgalmi viszonyok szabályozása iránt 1907. évi október hó 8-án, Budapesten kötött és az 1908. évi XII. törvényczikkbe iktatott szerződés XVII. czikkében foglalt határozmányokra való tekintettel, ez utóbbiakkal való összhangzásba hozatalt, illetőleg részletesebb és szabatosabb körülirást igénylőknek bizonyultak. így vétetett át az idézett szerződés XVII. czikk éből az a rendelkezés is, mely a magyarországi közhatósági czímerek részére a másik államban biztositott oltalmat a magyar Szent István korona ábrázolásaira is kiterjeszti. Azzal pedig, hogy ez a rendelkezés a Németbirodalommal kötött egyezmény 3. czikkének negyedik bekezdésébe felvétetett s igy a magyar szent korona ábrázolásai részére az oltalom immár nemcsak Ausztria, hanem a Németbirodalom részére is biztositva van: jelentékenyen kibővült az a kör, melyen belül a magyar szent korona ábrázolásának, úgyis mint a magyar állami czimer egyik részének nemcsak külalakjának jellegzetességén alapuló, hanem egyszersmind embleuseszerű jelentősége is teljes elismerésben részesül. A 4. czikkben foglalt az a rendelkezés, hogy azok a mustrák, minták és védjegyek, a melyekre nézve német állampolgárok a mag3<ar szent korona országaiban oltalmat kivannak szerezni, a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál vagy a jövőben ennek helyébe lépő hatóságnál jelentendők be, megfelel az ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal kötött s az 1908. évi XII. törvényczikkbe iktatott szerződés által megváltozott helyzetnek, a mennyiben e szerződés XVII. czikke a külföldi vállalatok árújegyei és oly személyek mustrái vagy mintái tekintetében, akiknek a két állam egyikének területén sincs lakásuk vagy üzleti telepük, a korábban gyakorlatban volt kettős (a budapesti és a wieni kereskedelmi és iparkamaráknál eszközlendő) lajstromozást megszüntette s a külföldi védjegyeknek, mustráknak és mintáknak uj belajstromozása, elsőbbsége, tartama és az azok feletti jurisdikczió tekintetében a két állam hatóságait egymástól teljesen függetlenítette. A szóban forgó rendelkezés, mely olykép nj^ert szövegezést, hogy az saját védjegytörvényeink és mintaoltalmi szabályaink előkészités alatt álló módosításakor szerződéses utón való megváltoztatást nem igényel : az egyezménybe azért volt felveendő, mivel védjegytörvényeink (1890. évi II. és az 1895. évi XLI. törvényczikkek) — a novella 5. §-ában foglalt rendelkezés kivételével — nem tartalmaznak a külföldiek védjegyeinek lajstromozására is vonatkozólag határozmányokat, sőt ezek tekintetében egyenesen a külállamokkal kötött szerződések e részbeni rendelkezéseire utalnak. 14*
