Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-758

758. szám. 321 mind annak egészséges továbbfejlődését is biztositja. A legtöbb állam tör­vényhozásában már gondoskodott erről, s tekintve az egyre nagyob jelentő­ségét, melyet a csekk, mint fizetési eszköz, a nemzetközi forgalomban nyer, a törvényes szabályozásnak részünkről való elodázása már a nemzetközi érintkezés általános érdekei szempontjából is egyre hátrányosabbá válnék. Ezek a tekintetek inditották az igazságügyministert arra, hogy a csekk jogrendszerének megalkotását ne halassza sem az általános polgári törvény­könyv elkészültéig, sem a kereskedelmi törvénynek bekövetkezendő revízió­jáig, a melyekbe ez a szabályozás a maga teljességében úgyis alig volna beilleszthető. A javaslat intézkedései kizárólag a pénzszolgáltatásra irányuló csekket érintik s nem terjednek ki a közforgalomban ugyancsak a csekk formájában és elnevezésével szereplő, de azzal fogalmilag nem azonosítható egyéb okira­tokra (értókpapir-csekkek, átírási csekkek). Ebben a keretben kvalifikált utalvány gyanánt fogja fel a csekket s a kibocsátásának vagy továbbadásának alapjául szolgáló jogviszonytól független, önnálló ügyletként szabályozza. Előírja határozott formai kellékeit, beilleszti a csekk intézményébe a váltó­jogból a forgatmány intézményét s ekként nemcsak a csekk átruházását könnyíti meg, hanem a szavatosság kiterjesztésével a beváltás biztosítékait is fokozza ; a bemutatóra való fizetés előírásával, a bemutatási határidőnek megszorításával s az ennek elmulasztásából eredő hátrányok megállapításával biztositja az ügyletben résztvevőket arról, hogy szavatosságuk túlsokáig füg­gőben ne maradjon; a csekk gazdasági értékének fokozása czéljából meg­könnyíti annak az átírási (giró) műveletekre való felhasználát ; védi a csekk­birtokost a fizetési müvelet sikeres befejezésére irányuló igényeiben az által, hogy visszkereseti jogot biztosit számára mindazok ellen, a kik kibocsátói vagy forgatói aláírásuk által a csekkösszeg fizetéséért szaA^atosságot vállaltak s az által is, hogy a fizetési ügylet lebonyolítását a kibocsátó személyében történő változásoktól lehetőleg függetleníti. Gazdaságpolitikai czólokat szolgál a javaslat azon intézkedésével, hogy a szenvedő csekkópességet törvéuyben elismert alapszabályaik vagy czégjegj^­zékük tartalma szerint bankügyletekkel foglalkozó czégekro korlátozza s ezzel biztositja egyrészt a csekkügylet alapjául szolgáló tőkéknek a kezelésükre és gyümölesöztetésükre leghivatottabb letéti intézetekhez való terelését, másrészt azt, hogy a csekk, mint kizárólag fizetési eszköz, rendeltetésétől eltérőleg hitelczélokra ne használtathassék fel. A tárgyalás alapjául szolgáló törvényjavaslatban figyelembe vannak véve azok a megállapodások is, melyekre a Középeurópai Gazdasági Egyesületnek Magyarország, Ausztria és a Németbirodalom területén lévő képviseletei a csekkjogi törvényhozásnak ezen államokban lehetőleg azonos elvek szerint való rendezése tárgyában Budapüsten, a múlt év november havában tartott konferencziájukon jutottak s a melyekre az eredetileg még 1907. július havá­ban benyújtott törvényjaslat nem lehetett tekintettel. A bizottság az előadottak alapján tisztelettel javasolja a törvényjavas­latnak változatlanul való elfogadását. Budapesten, 1908. november hó 20-án Wlassics Gyula é. /,. B. Rudnyánsvky József s /. bizottsági elnök. bizottsági h. jegyző. iMÍrcndi iromány. NVIT. 1ÍK)G 1911. 41

Next

/
Thumbnails
Contents