Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-754

754. szám. 305 Ennélfogva a jelen törvényjavaslat a hamisitott bor forgalombahozatalával elkövetett kihágásra is elzárást és pénzbüntetést állapit meg. (38. §< 1 és 41. g-, 1. pont.) Ugyancsak elzárást és pénzbüntetést állapit meg a törvényjavaslat a 38. és 41. §-okban körülirt egyéb kihágásokra is, részint azért, mert ez a törvény sikeres végrehajtása érdekében szükséges, részint pedig azért, mert ugyanazon cselekmények elkövetői az 1907. évi április 12-iki osztrák bortörvény szerint, a pénzbüntetésen felül ugyanolyan mértékig terjedő elzárással büntethetők Ausztriában is, és mert az Ausztriával kötött kiegyezési szerződés XXI. czikke értelmében a magyar kormány kívánságára és kezdeményezésére, a borhamisitás ellen való hatályos védekezés érdekében létrejött s mindkét szerződő államot kötelező kölcsönös megállapodás szerint, az uj magyar bortörvénynek »a természetes bor védelme, bort tartalmazó és borhoz hasonló italok készitésének korlátozása, valamint a bor s az előbb jelzett egyéb italok forgalma tekintetében« legalább oly szigorú rendelkezéseket kell tartalmaznia, mint az idézett osztrák bortörvénynek. Ugyanezen indokok teszik szükségessé azt is, hogy a 37. és 38. §-okban megállapított büntetések legmagasabb mértéke — a kihágásokról szóló magyar büntető törvénykönyv (1879 : XL. törvényczikk) 16-ik $-ában megállapított büntetésekétől eltérőleg—az elzárásnál három hónapban, a pénzbüntetésnél pedig 1.000 koronában állapittassók meg, minthogy az 1907. évi osztrák bortörvény szerint a kihágási büntetések legmagasabb mértéke ugyanennyire terjedhet, s minthogy a kiegyezési szerződés XXI. czikkében foglalt s fentemiitett kölcsönös megállapodás értelmében mi sem büntethetjük enyhébben a borhamisitással elkövetett kihágásokat, mint a hogy azok Ausztriában büntettetnek. Egyébiránt a borhamisitással elkövethető kihágások súlyosabb természete s az a fontos közgazdasági érdek, a melynek védelmére a bortörvény hivatva van, szintén olyan nyomós indokok, a melyek a büntetéseknek a törvényjavaslat szerint tervezett emelését indokolják. A 39. és 40. §-oknak az esetleges italmórési jog elvonására vonatkozó rendelkezése nem lij, mert az italmórési jövedékről szóló 1899. évi XXV. törvényczikk 15-ik §-a is tartalmaz hasonló rendelkezést. A most idézett törvény ide vonatkozó rendelkezései azonban nem elég világosak, mert a 15. §. 3. pontja után következő bekezdésnek a 3. §. 1. pontjával való egybevetéséből azt lehet következtetni, mintha a mesterséges bor forgalomba hozatalával elkövetett kihágás esetén az italmérósi jog mindig elvonandó volna, holott a 15. §. e) pontja szerint, attól, aki a bort az 1893 : XXIII t.-cz. által tiltott minőségben vagy tiltott módon hoz forgalomba, az italmórési engedély elvonható ugyan, de nem vonandó el feltótlenül. A jelen törvényjavaslat 39. §-a csak a hamisitott bor készitőjére nézve mondja ki feltétlenül az italmérési engedély elvonását, ellenben a hamisitott bor forgalomba hozatalával elkövetett, valamint a jelen törvényjavaslat 38. §-ában körülirt egyéb kihágások esetében, a íenforgó körülmények mérlegelése mellett kell a felett határozni, hogy az adott esetben az italmérósi jog elvonassék-e. Ez mindenesetre méltányos, mert lehetnek a 38. §. alá eső olyan jelentéktelen kihágások is, amikor az italmérósi jog elvonása nem volna kellőleg indokolható. A 40. §. a 37. és 38. §-ok alá tartozó kihágás elkövetőjére, ismételt visszaesés esetén, a kiszabandó pénzbüntetés legkisebb mértékét 200 koronában állapitja meg, s egyszersmind a netaláni italmórési jog elvonását is kötelezőleg elrendeli. Ezen rendelkezés a cselekménynek az ismételt visszaesésFőrendi iromány. XVII. lí)0Ü—IÍM1. 39 v