Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.
Irományszámok - 1906-752
208 752. szám. hogy ez az összeg addig fel nem emelhető, míg a szükséglet annyira szaporodni nem fog, hogy az állam is ugyanannyit fizet, mint a főváros. Ezen időpont beálltával a további költségtöbbletet a főváros és az állam egyenlő részben viseli. Az eredeti költségjárulék 809.758 K volt és ennyi maradt is 1887-ig. Ettől az évtől kezdve a járulék emelkedik és 1907-re a belügyi tárcza költségvetésében 2,372.729 koronával van bevételkép előirányozva. Igaz, hogy az államosítás óta a személyzet megháromszorozódott és közbeesik több ilietményjavitás is. Mindazonáltal a fővárosnak ezen a czimen való megterheltetését túlságosnak tarlom. Támpontot nyerek ebbeli vélekedésemben arra, hogy Bécs városának hozzájárulása évi 1,050 000 K átalánynyal van megállapítva. Ugyanazért azt javaslom, hogy a rendőrségi járulék kerek összegben 800.000 K-val, vagyis annyival állapiitassék meg, mint a mennyit a fő- és székváros a rendőrség államositása idejében fizetett. A rendőrségi járulék befizetése tekintetében az az eljárás dívott, hogy a főváros havonta 96.000 K-t fizetett az állampénztárba. A törvény alapján ezenfelül fizetendő összeget a főváros csak a zárszámadások elkészülte után egyenlítette ki. Ebből az a helyzet állott elő, hogy a főváros a maga költségvetésében mindig a két évvel korábbi időre eső rendőrségi kvótának a fedezéséről gondoskodott. A főváros, pénzügyi helyzetére és arra való tekintettel, hogy a rendőrségi kvótának leszállítását már évekkel ezelőtt kérte, a költségvetéseiben még nem fedezett 1905. és 1906. évi járulékainak elengedését javaslom, melyek összege kereken 1,840.000 koronára tehető. Ezzel a könnyítéssel azonban a kormány a javasolható könnyítéseket nem véli kimeritetteknek. Habár a íő- és székvárosnak a fogyasztási és italadók ujabb törvényhozási szabályozása miatt több izben tett panaszait jogosultaknak nem ismerhetem el, a fő- és székváros szükségleteire való méltányos, tekintettel azt javaslom, hogy az italmérési illeték czimén 1907-től kezdve a fő- és székváros területén tényleg beszedett összegeket évente a fő- és székvárosnak átengedhessem. Ennek az ezidőszerint kereken 600.000 K-t tevő, de emelkedő irányzatot mutató bevételnek az átengedése a pénzügyi hatóságnak az italmérési jövedékről szóló törvényben és szabályokban megállapított jogkörét nem befolyásolhatja, a miért is, nemkülönben azért, hogy minden munkaszaporitás és netáni felszólalásnak elejét vegyük, kimondandónak tartom, hogy az átengedés elszámolási kötelezettséget az állam részére nem állapit meg és a pénzügyi hatóságnak az évi összegek megállapítására vonatkozó intézkedése bírálat tárgyává a fő- és székváros részéről nem tehető. Az előlegnyujtásra való felhatalmazás annak a természetszerű következménye, hogy a javaslat szerint a fő- és székvárosnak átengedendő összeg végleges megállapítása csak a tárgyévet követő évben történhetik. Budapest, 1907. évi július 11-én. Wekerle Sándor s. 1c, a pénzügyministerium vezetésével megbízott ni. Jcir. miniitcrelnök.
