Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-751

751. szám. 193 Az engedélylyel biró kivándorlási vállalkozónak vagy helyettesének nyomtatványai és iratai közül természetszerűen csak azok foglalhatók le, a melyeknek terjesztését törvény tiltja ; az engedélylyel nem biró szállító vállalkozó vagy megbízottja által küldött és a kivándorlási üzlet körébe tartozó iratok és nyomtatványok ellenben — mint általában tiltottak — mind lefoglalandók. Minthogy a jogosulatlan kivándorlás egyik igen gyakori és veszedelmes elősegítő eszköze a használt útlevelek visszaküldése, a javaslat az ujabb használat végett visszaküldött útlevelek lefoglalását is rendeli. A zárt levelek lefoglalását a javaslat a levelezés szabadságának és a levek Utóknak féltékeny megőrzése végett kizárólag a kir. törvényszékek vizsgálóbiráira bizza, egyebekben a lefoglalást a közigazgatási hatóságok jogkörébe utalja. A postán nyitottan érkező ilynemű küldemények lefoglalását maga a postahivatal foganatosítja. E rendelkezések a kivándorlás terjedésének megakadályozása végett szükségesek, mert a bírói eljárás a közszabadságot egyébként nem érintő ilyen lefoglalásoknál az eljárást indokolatlanul nagyon késleltetné, az eljárás sürgős természete pedig gyors intézkedést követel. Önként értetik, hogy a közigazgatási hatóságok és a postahivatalok egyaránt csak a legnagyobb óvatossággal foganatosithatják a lefoglalást s kétséges esetekben azt az illetékes bíróságra kell bizniok. Az 50. §. harmadik bekezdése a zárt levelek gyors és sikeres lefoglalását kívánja lehetővé tenni. Természetes, hogy a postahivatalok csak a törvényben meghatározott külön jeleket figyelhetik meg a leveleken és a levéltitok szentségét sérteniük semmiképen nem szabad. Az ily küldemények kézbesítésének és lefoglalásának módja részletes szabályozást kivan, a mely szabályozás különböző vonatkozásainál fogva a kereskedelemügyi, belügyi és igazságügyi ministerek együttes hatáskörébe tartozik. Az 50. §. utolsó bekezdése e szabályozásnak rendeleti úton való foganatosítására ad felhatalmazást. Az 51. §-hoz. A kivándorlás beható tanulmányozása azon tapasztalatra is vezetett, hogy daczára minden szigorú ellenőrzésnek, a jogosulatlan kivándorlók száma mégis 'gen nagy. Ezen kivándorlókat az ország területének elhagyásában titkos ügynökök támogatják, a kik külföldről küldött leveleikben részletes utasítást adnak a módra ûézve, a melylyel a hatósági ellenőrzés kikerülhető. Az utazási vonalakról térképeket közölnek, melyeken fel vannak tüntetve, hogy akadályok kikerülése szempontjából hol kell vonatra szállni s a vonalak mely részén kell az utazást gyalog vagy szekéren folytatni s még a hatósági közegek kérdéseire adandó feleletek is szó szerint közölve vannak. Hogy tehát a törvény rendelkezései minél teljesebben érvényesülhessenek, felette szükségesnek mutatkozik módját ejteni annak, hogy a jogosulatlan kivándorlók kivándorlásukban a szomszédos államok területén is feltartóztathatok és visszautasíthatok legyenek. De szükségessé teszi ezen gondoskodást maguknak a kivándorlóknak az*, érdeke is. A titkosan kivándorlók ugyanis épen a legveszedelmesebb útvonalakat kénytelenek választani, azokat, melyeken felelősség nélküli zugügynökök és válallatok zsarolásainak és kiszipolyozásának legkönnyebben esnek áldozatul. Főrendi iromány. XVII. 1906—1911. 25