Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-751

190 751. szám. Az 1878 : V. törvényczikk általános része szabályozza ugyan az egy cselekményben részes több bűntettesnek ily büntetőjogi felelősségét, de ez a felelősségi rendszer nem alkalmas a kivándorlási üzlet körében előforduló visszaélések megelőzésére, esetleg megbüntetésére. Az általános büntetőjogi felelősség szerint ugyanis a vállalkozó csak akkor felelős büntetőjogilag alkalmazottainak cselekményeiért, ha azok elkövetésében tettestárs, felbujtó vagy bűnsegéd (Btk. 69. § ). Ismeretes azonban, hogy nagyobb üzletekben, társas vállalatokban sok visszaélés történik a vállalkozó érdekében a nélkül, hogy akár a felbujtást, akár a segédletet rábizonyitani lehetne, de kétségtelen, hogy a visszaélésekről a vállalkozó tud és azokat (rendesen saját érdekében) elnézi, vagy azokat a köteles gondosság elmulasztása miatt nem veszi észre. Egy olyan vállalattól, mely az állammal bizonyos szerződési viszonyban áll, a mely a közrendet is érintő igen fontos működést fejt ki, megkívánhatja az államhatalom, hogy a vállalkozó sem tudatos elnézésből, sem gondatlanságból ne engedjen meg visszaéléseket. E visszaéléseket sohasem lehetne meggátolni, ha azokért csak az alkalmazottat tudjuk felelősségre vonni, nem pedig egyúttal az érdekelt vállalkozót, a helyettest vagy az irodavezetőt is. Önként érthető azonban, hogy a javaslat legkevésbbé sem kívánja felelősségre vonni a vállalkozót, helyettessé^ vagy az irodavezetőt oly visszaélésekért, a melyekről a köteles gondosság teljesítése daczára nem tudtak. A javaslat a szigorúbb bűnrészességen igy kivül álló felelősséget két részre osztva úgy állapítja meg, hogy a tudatos elnézést belevonja a bünsegédlet körébe s a gondatlanság eseteit külön kihágásként minősiti, a melynek büntetése két hónapig terjedhető elzárás és 600 K-ig terjedhető pénzbüntetés. A 43. §-hoz. E §. az 1. §. harmadik bekezdése alapján a külföldre történő munkaközvetítés és a munkásoknak külföldi államokba szerződtetése tárgyában kiadandó ministeri rendeletek szabályainak megszegését nyilvánítja kihágásnak. E rendelkezésre a törvényben azért van szükség, mert a ministeri rendelet a kihágások büntetéséül csak tizenöt napi elzárást állapithatna meg, e kihágások pedig oly fontos érdekeket sérthetnek, hogy a súlyosabb esetekre nagyobb büntetés indokolt. A törvény alapján kiadandó rendeletek szabályainak ilyen előleges poenalizálása jogrendszerünkben nem ismeretlen. (Pl. 1878 : V. t.-cz. 316. §-a.) A 44. §-hoz. E §. a bűncselekmények utólagos jutalmazását, egy a bűnpártolással analóg esetet von büntetés alá. Tapasztalataink szerint az ebben a javaslatban, tiltott cselekményeket többször jutalmazás reményében, de előzetes megállapodás nélkül, vagy legalább a nélkül, hogy az ily előzetes megállapodás bizonyítható lenne, követik el s csak annyi derül ki, hogy utólagosan részesülnek valamely jutalomban vagy más előnyben a vállalkozó vagy más érdekelt fél részéről. A javaslat ezeket az eseteket sem kívánja büntetés nélkül hagyni, mert azok épen oly veszedelmesek, mint a felbujtás, a segédlet vagy bűnpártolás. Minthogy az ebben a §-ban meghatározott eset a fentebbi kategóriák egyikébe sem vonható, ennélfogva enyhébb súlyát tekintve, a javaslat azt külön kihágásnak