Főrendiházi irományok, 1906. XVI. kötet • 686-721. sz.

Irományszámok - 1906-688

688. szám. 189 kapcsolatban vannak s a melyek ennélfogva a közegészségügyi szolgálat fokozatos szabályozásánál alapul és kiindulási pontul szolgálnak. Ezért készítettem el első sorban ezt a törvényjavaslatot, mely az 1876: XIV. t.-cz. II. rész I. fejezetének (Közegészségügyi szolgálat a községeknél) módosításáról szól. A jelenlegi törvény a községek (városok), a községi (városi) egészségügyi személyzet s az intézkedésre hivatott hatóságok teendőit, jogait és kötelességeit inkább általános kijelentések, mint szabatos rendelkezések alakjában irja elő. Ez a körülmény azután gyakori súrlódásoknak, a, hatáskörök Összezavarásának és késedé!

mes intézkedéseknek vált okozójává. Pedig épen a közegészségügyi igazgatás az a terület, melyen az óvórendszabályok foganatosításáról, az egészség gondozásáról és helyreállításáról, sokszor az élet megmentéséről lévén szó, az eljáró hatóságok és közegek pontos megjelölé mellett, az intézkedés gyorsaságának birtositása elsőrendű kellék. Ezért e törvényjavaslatban — egyebek között — nagy súlyt helyeztem a teendők pontos felsorolására, a hatóságok szabatos megjelölésére s a jogorvoslatok megállapítására. Az utóbbiaknál figyelemmel voltam arra, hogy a javadalmazás s az ez/el kapcsolatos költségek fedezésének, továbbá az orvosok alkalmazásának (választás, kinevezés) kérdésében hozott határozatok intézkedések) ellen a m. kir. közigazgatási bírósághoz panaszszal lehessen fordulni. További hiánya az 1876: XIV. t.-ezikkuek, hogy a községi bábaügyet kellő figyelemre nem méltatja s határozatlan rendelkezései miatt sok községben megfelelő képzettségű bába nincs. Nem a bábakópző-intézettől való távolságnak (1876: XIV. t.-cz. 50. §), hanem a községi lakosok számának kell irányadónak lenni annál a rendelkezésnél, mely a községeket okleveles bába tartásaira kötelezi. Ezért ajánlom ;

i törvényjavaslatban, hogy minden, legalább 1.000 lakossal biró község okleveles bába tartására köteleztessék. Utoljára hagytam a jelenlegi törvény azon fogyatkozásainak a felcinütését, melyek az orvosok javadalmazására vonatkoznak. Ezt a kérdést, melyet fontosságánál fogva első helyen kellett volna tárgyalnom, azért hagytam utoljára, hogy azzal - a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseinek rövid jelzése útin — már az -Indokolás« általános részében is behatóbban foglalkozzam. Köztudomású tény, hogy a jelenlegi törvény sajátos hazai viszonyainkat é

s az élet változó követelményeit figyelmen kivül hagyva, nem gondoskodott ;,|

TÓ1, hogy a végrehajtás szempontjából szükséges orvosi személyzet megfelelő számban mindenütt rendelkezésre álljon. Nem számolt hazánk egyes — különösen határszéli — szegényebb vidékeinek értelmiségi, közlekedési és vagyoni Viszonyaival akkor, mikor a közegészségügyi szolgálatot, tekintet nélkül ezekre a különböző viszonyokra, az ország minden vármegyéjére nézve egyöntetűen szabályozta; e mellett a községi (kör-) orvosok fizetésének még a minimumát sem határozta meg, hanem a fizetés megállapítását teljesen a varmegyei törvényhatóságokra bizta. Sőt a vármegyei közgyűlésnek a községi (kör-) ' Orvosok fizetését megállapító határozata ellen felébb vitelt sem engedett meg. (1876 : XIV. t.-cz 159. §.) Ennek az lett a természetes következménye, hogy a vármegyék tekintettel a lakosság anyagi helyzetére a szegényei)'» vidékeken, az or s

°lv fizetését olyan csekély összegben állapították meg. hogy a legszerényebb Megélhetést is alig biztosító állásra pályázó sok lielyen nem volt, s ha eset-