Főrendiházi irományok, 1906. XVI. kötet • 686-721. sz.

Irományszámok - 1906-686

686. szám. 7 terelését tűzte ki a kormány czélul akkor, a mikor — az összes társadalmi osztályok anyagi boldogulásának és a nemzet egyetemes gazdasági érdekeinek gondozása mellett — a nép megélhetésének biztositását, jólétéuek emelését és a munkásosztály sorsának javítását vette programmjába. Minél többet és minél behatóbban foglalkozott a kormány ezzel a kérdéssel, annál inkább meggyőződött arról, hogy a megoldás súlypontja megélhetési viszonyaink javításában van. Mig ugyanis a munkabérek emelése a tapasztalat szerint csak arra vezet, hogy a fogyasztási czikkek ára és a pénz vásárlási ereje között fennforgott korábbi arány, a magasabb termelési költségek ál hárítása folytán, továbbra is úgyszólván változatlanul marad és igy a béremelés következtében a munkás megélhetési tölteteiéi egyáltalán nem javulnak, addig az utóbbiak kedvezőbbé tétélétől a munkakedv, a munkaképesség és ezzel a munkaeredmény fokozatos emelkedése, ennek következtében a termelési költségek csökkenése és végeredményben oly természetes áralakulás várható, amely az uralkodó drágaság nyomasztó gondjaitól lassan egész gazdasági életünket fölszabadithatja. De eltekintve ettől, elvitathatlan, hogy a munkás megélhetésének kedvezőbbé tétele a fizikai munkára utalt néprétegek kulturális fejlődésének és erkölcsi emelkedésének is hatalmas emeltyűje. E mellett erős gátat vet a létfentartás ösztönéből fakadt kivándorlási áramlatnak, fokozza a hazához való ragaszkodást és ezzel biztos utat jelez a munkásosztály politikai érettségének és józanságának olyatén fejlesztéséhez, a mely majdan lehetővé teszi a népjogok legszélesebb kiterjesztését és a politikailag kiforrott néprétegeknek az alkotmány sánczaiba tervezett bevitelét. Mindezek mérlegelése közben a kormány vizsgálódása tárgyává tette mindazokat a föltételeket, a melyeknek a munkásosztály megélhetésében és a többi társadalmi osztályok anyagi boldogulásában döntő szerep jut és azzal a czélzattal, hogy a szanálást lehetőleg a legégetőbb szükségletek intensitásának sorrendjében kezdi meg, — akcziót indított mindama elöföltételek megteremtése érdekében, amelyektől ipari és gazdasági fejlődésünk, megerősödésünk és ezzel munkásosztályunk jólétének emelkedése is várható. Úgyszólván első lépés volt ebben az irányban a gazdasági munkásházak építésének állami támogatása tárgyában benyújtott s az 1907. évi XLVI. t.cz.-kel immár törvény alakot nyert törvényjavaslat. Kiegészítője a közélelmezés javítását czélzó széles alapokra fektetett tanulmány, a melynek alapján teendő törvényhozási és kormányzati intézkedések bizonyára úgy a munkás, mint többi társadalmi rétegeink anyagi érdekeit is nem kis mértékben fogják majd előmozdítani, — valamint az a betetőzés előtt álló akczió, a melyet kőszéntelepeknek az államkincstár részére való megszerzése érdekében tettem folyamatba. Bár mindezek az intézkedések kétségtelenül jelentékeny tényezői lesznek majd a jövőben a megélhetési viszonyok javulásának, a kormány azt a feladatot, a melyet szocziális téren magára vállalt, ezekkel befejezettnek nem tekintheti, mivel még számos oly jelenséggel áll szemben, a mely úgy a munkások, mint általában a szerényebb jövedelmi forrásokra utalt különböző társadalmi rétegek létfentartási érdekeit komolyan veszélyezteti. Legkiáltóbb ezek között az a visszás állapot, a melyet a székesfőváros lakásviszonyai tárnak elénk. Köztudomású, hogy Budapest székesfővárosban az utóbbi években nagyobb arányú lakáshiány mutatkozik. Egyéb közgazdasági okok mellett első sorban ennek a körülménynek kell tulajdonitanunk a lakásbéreknek nemcsak rohamos, de úgyszólván abnormis mértékben történt emelkedését. Elég e részben arra hivatkoznom, hogy Budapesten a lakásbérek az utolsó három év alatt 14 millió