Főrendiházi irományok, 1906. XVI. kötet • 686-721. sz.
Irományszámok - 1906-687
687. szám. 99 adótételek egyenlőtlensége, melyre ezen külön jutalom engedélyezése alapíttatott, megszűnik, mégis ezt a külön jutalmat abban az 1 K összegben, melyben az eddig is érvényesült, mezőgazdasági szeszfőzdéink számára még fentaitani kívánom addig az időpontig, mig az ipari szeszfőzdék kontingensének már fentebb ismertetett fokozatos Leszállítása folytán mezőgazdaságunknak a szesztermelésben az eddiginél tetemesen nagyobb rész biztosíttatott. Ez a szakasz a mezőgazdasági szesztermelést előmozdítani kívánja még az által, hogy a szeszfőzde mezőgazdasági jellegét nem köti csupán csak egyetlen mezőgazdasággal való kapcsolathoz, hanem ezt a jelleget akkor is elismeri, lm több mezőgazdaságból nyeri a szeszgyártáshoz felhasználandó anyagokat; könnyítést ad továbbá a szakasz abban az irányban is, hogy a meghatározott napi átlagos alkoholtermelés túllépését megengedi abban az esetben, ha a meglevő termelési anyagok romlása a szeszfőzési, üzem fokozását szükségessé teszi. A 6. §. a vámvonalon át kivitt szesz után járó jutalom ós az adóvisszatérités összegét állapítja meg. Az általános részben már említettem, hogy szeszkivitelünkre nézve a jutalmak kontingentálásának eddigi rendszere hátrányosan folyt be, s szeszkiviteli kereskedelmünknek jobban megfelel, ha a kiviteli jutalom fix összegben van megállapítva. Ennek megfelelően ez a szakasz a kiviteli jutalom tételét minden liter alkohol irtán 7 fiiérben, vagyis abban az összegben állapítja meg, mennyi a kiviteli .jutalmak mai rendszere mellett a névleg 10 fillérben megállapítva volt jutaimi tételből átla gosan tényleg kifizetésre került. E szakasz az olyan szesznél, mely a szabad forgalomból, vagyis már megadóztatva vitetik ki a vámvonalon át, minden liter alkohol után 1 K és 5 f-ben állapítja meg az adóvisszatérités mértékét. Minthogy ilyen módon v aló kivitelre legtöbbnyire az a szesz keiül, mely a termelési adót átalányozás Szerint, vagy megváltás utján fizette, s ezen adóztatási módok mellett, az átalányozási szabályoknak e javaslat szerint történő szigorítása után is, a tényleg termelt egész alkoholmennyiség nem kerül megadóztatásra, ez okból az adóvisszatérités mértéke nem állapitható meg a termelési adó teljes tételének összegében, hanem annak csak egy megfelelő hányadával ; ezt a hányadot a javaslat olyan összegben állapítja meg, hogy a tényleg fizetett adó összegén felül még a kivitt szesz után járó kiviteli jutalom összege is benfoglal tátik. A javaslatnak 8—18. §-ai a szeszadó fizetése iránti kötelezettségre, az adó iránti személyes és dologi kezességre s az adó elévülésére vonatkozólag azonos határozmányokat tartalmaznak, mint a milyenek jelenleg is érvényben vannak. A 19 — 28. §-ok a szeszadó biztosítása iránti általános szabályokat tartalmazzák s e szakaszok közül csupán a 19. §. utolsó bekezdése tartalmaz lényegileg uj rendelkezést, mely rendelkezés az ellenőrzés hatékonyabb gyakor olhatását kívánja lehetővé tenni. A javaslat harmadik fejezetében foglalt 29—72. §-ok tartalmazzák azokat a határozmányokat, melyek a szesztermelés megadóztatása körüli eljárást és az ellenőrzést szabályozzák. E szakaszok közül a 29 — 34. g-ok a, megadóztatási módokat jelölik meg s fentartják a ma is érvényben levő három módozatot, t. i. a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás utján, a megváltás utján és végre a tényleges termeivény szerint történő adóztatást; együtt H 1 a. szeszfőzdéket ugyanazon alapon oszályozzák, mint az osztályozás eddig is történt s meghatározzák azt is, bogy az egyes adóztatási módokat mely szeszfőzdék vehetik igénybe. i 8 *
