Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.
Irományszámok - 1906-685
428 685. szám. Ezen — később rendszeres elöpályaudvarrá fejleszthető — rendező vágánycsoport előállítására megközelitően 2,000,000 korona fog szükségeltetni. III. Vonalak teljesítő képességének fokozása. 1. A budapest— marcheggi vonalon Göd, Nógrádverőcze, Zebegény, Szob, Garamkövesd, Köbölkút, Kürt, Perbete, Udvard, Tótmegyer, Tardoskedd, Tornócz, Vágsellye, Diószeg, Szempcz ésCseklész állomásoknak bővítése, illetőleg ezek közül a nagyobb állomásokon közvetlen bejáratok létesítése, a kisebb állomásokon pedig mindkét átjáró fővágány mellett vonatmeqelőzésre egy-egy alkalmas vágány előállítása, továbbá a pozsonyi állomások bővítése és azok között uj vágányössze. köttetés létesítése , , . . . 2,800.000 K A budapest — marcheggi vonalon ez idő szerint 13 közvetlen bejáratú biztosított és 16 átszeléses nem biztosított állomás van, mely utóbb emiitett állomásokon a megállás nélkül keresztülmenő vonatok sem a bejáratoknál, sem a kijáratoknál a váltók begye ellen nem haladnak. Ezeken a czímben névszerint is felsorolt állomásokon a mellékvágányokra való közvetlen bejáratok nem lehetségesek, a mi a forgalom emelkedéséhez képest mindinkább érezhető nagy hiányt képez, a mennyiben a lassabban járó vonatok, hogy a sürün követő gyorsabb járatú vonatok elöl kitérhessenek, sok esetben nagy időveszteséggel víigányt cserélni kénytelenek és igy nemcsak az ugyanazon vágányon utétnuk jövő, hanem a másik vágányon szemben érkező vonatok forgalmát is megzavarják. Az utóbbi időben a budapest—marcheggi vonalon előfordult forgalmi torlódások nem csekély részben annak következményei voltak, hogy közvetlen kitérés nem volt lehetséges és hogy a vonatokat a vágányok elégtelensége következtében sok helyütt igen körülményes módon megosztani kellett. A szóban forgó hátrányos állapotoknak a beszüntetése és a vonal teljesítő képességének fokozása érdekében mindenekelőtt sürgősen szükséges, hogy ezen a föfontosságú vonalon a vágcmyéitszeléses állomásokon a vágányok szaporittassanak, a nagyobb állomásokon közvetlen bejaratok léte sittessenek, a kisebb állomásokon mindkét átjáró fővágány mellett vonatmegelőzésre alkalmas vágányról történjék gondoskodás a végből, hogy vágánycserénél, illetőleg vonatmegelőzésnél a helytelen vágány átszelése elkerültessók. Végül sürgősen szükséges, hogy a jelzett munkákkal kapcsolatosan az állomások biztosító berendezésekkel is elláttassanak. Áttérve a pozsonyi állomások bővítésére, meg kell jegyeznem, hogy a pozsonyi főállomás az 1897. évi XXX. és az 1904. évi XIV. t.-czikkel a budapest— marcheggi II. vágány teljes kiépítésére engedélyezett hitelekből a közelmúlt években bővíttetett. Személyforgalma azonban évről-évre emelkedik; igy 1905. évről 1906. évre az emelkedés 12°/o, 1907. évben már naponta átlag közel 2000 ufas volt, mely ntasszám a leszálló és átszálló utasokkal, továbbá a díjkedvezménynyel utazókkal bizonyéira megkétszereződik. Ezzel szemben a személyforgalomra összesen csak két vágány áll rendelkezésre, a melyen naponta átlag 28 személyvonatnak a lebonyolítása nagy nehézségekbe ütközik, mert ha egy vonat a második vágányra jár be, az első számú vágányra csak az utasok ki- és beszállása után lehet vonatot beengedni, miért is napirenden van, hogy a gyors- ós személyvonatokat a karjelzőknól kell feltartóztatni.
