Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.

Irományszámok - 1906-684

684. szám. 371 kezünk. Ezon óriási terület viszonyítva az ország jelenlegi állatállományához, elégségesnek látszik. Ha azonban az éghajlat és csapadékviszonyok kedvezőtlen befolyásán kivül a legelők kizsarolt állapotát és hanyag kezelését figyelembe vesszük, érthető, miszerint állattenyésztésünk fejlesztése tekintetében nélkülözzük a legelők azon áldásos befolyását, melyet azok más országokban az állattenyésztésre gyakorolnak. A sik ós dombvidék legelőit és azok siralmas állapotát mindenki ismeri. A havast azonban kevesen. Pedig a »Kárpátok« hegylánczolata a fa vegetácionálís vonalán felül kimagasló hegy tömbökön, csncsokon, gerinczeken, lankás vagy nem ritkán meredek oldalakon bővelkedik úgynevezett »havasi« legelőkben. És ha ehhez még számba, vesszük pásztorkodó hegylakóink évszázados azon szokásának gyümölcsét, melylyel a havasi legelők határát az övező erdők rovására tágítani, mélyebb fekvésű gerinczeken gyepnyujtványokat, sőt még az erdők közepette is ilynemű tisztásokat létesíteni iparkodtak, kétségtelen, miszerint másfél millió kat. holdat meghaladó »havasi« ós »havas jellegű« legelő kínálkozik arra, hogy az állattenyésztésre utalt mezőgazdaságnak megmérhetetlen értékű előnyt biztosítson. Ne ringassuk azonban magunkat azon hitben, hogy a magyarországi havasok ismeretlen és nehezen megközelíthető régióikban nagyrészt használatlanul hevernek és ne keressük a megmérhetetlen értékű előnyt abban, hogy ezek felfedeztetvén, majd csak ezentúl vontatnak be a gazdasági czélok szolgálatába. Ilyen havasra Kárpátainkban alig akadnánk. A hegyvidéki pásztornép nemcsak hogy legázolt mindent, a mi legelhetőnek mutatkozott, hanem évszázadok óta zsarolja a hegyek fühozamál a nélkül, hogy a legcsekélyebbel is hozzájárult volna ezen gyeprengetegek fentartásához vagy épen javításhoz a nélkül, hogy a kihasználás sikerének bármely módon ós akár a legcsekélyebb mértékben való biztosítását saját érdekéből bárcsak meg is kísérelte volna. Ezért havasi legelőink kihasználásában az emberi értelem és kéz áldásos alakításának nyomára sem akadni. Ezért szegén^ a hegyi lakó. És ezért nem játszhatott eddig komolyan figyelemreméltó szerepet állattenyésztésünk fejlesztésében a havasi legelő, vagyis az állattenyésztésnek ismert ama éltető ereje, melynek a szarvasmarhatenyésztés terén elért sikereiket a svájcziak jórészt köszönhetik ós mely a legegyszerűbb, de mégis a kultúra keretébe beillesztett kihasználásával ugy ezen svájcziaknak, mint a bajor ós osztrák alpesi gazdáknak a tisztességes megélhetést az általa előnyösen szolgált állattenyésztés és tejgazdaság révén mindenkor biztosította. Hegyvidéki népünk különben sem állattenyésztő, hanem pásztor, kinek sejtelme sincs az általa lakott vidéknek az állattenyésztés és tejgazdaság révén való oly kamatoztatásáról, mely nemcsak mostoha sorsát irigylósreméltóvá varázsolhatná, hanem egyúttal az egész ország állattenyésztésen» k felvirágoztatására is kedvezően kihatna. Ennélfogva a havasok kihasználásában a sikert biztosító kultúra megteremtését a sik ós dombvidék állattenyésztőinek beavatkozása kell, hogy siettesse annál is inkább, mert hazánk mezőgazdasági életében az állattenyésztésnek jutott a vezérlő szerep. Ennek betöltése körül több mint másfél millió kat. hold havasi legelőnek igénybe vételét nem szabad halogatni. Az ország kitűnő tenyészeteiben óriási értéket képviselő tenyészan}^ag van. Ennek fentartása, egészségbeli edzése, ellentálló képességének fokozása, sokkal komolyabb és mélyebbre ható kórdós. mintsem hogy a havasi legelők 47*