Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.
Irományszámok - 1906-684
684. szám, 365 2*ik melléklet a 6$4. számú irományhoz. Indokolás „az állattenyésztés fejlesztéséről" szók) törvényjavaslathoz. A mezőgazdasági kultúra ujabb fejlődése igazolja,, hogy az állattenyésztés, illetve az állati termékek termelése jóformán világszerte legalkalmasabb arra, hogy nemcsak a földnek hozamát, annak belértókét növelje és ekként a mezőgazdasági üzem jövedelmezőségét fokozza, hanem hogy egy nemzeti nagy tőkét, az állatállományban rejlő értéket gyorsan gyarapítva és gazdagon kamatoztatva az országoknak kiapadhatatlan jövedelmi forrást, a közólelmezés javithatásához biztos alapot, a gazdának hasznot, szóval az egész vonalon anyagi jólétet teremtsen. A mezőgazdaság terén, a mezőgazdasági termékek világpiaczi versenyében azon országok vezetnek ós győznek, melyek az állattenyésztés rendkívüli értékének felismerésével, méltatásával ós teljes kihasználásával egyrészt a mezőgazdaságra nehezedő ós állandóan növekedő terhek viseléséhez erőt gvüjtenek, másrészt a világpiaczi igényekhez a követelményeknek megfelelően alkalm azkodnak. Ott találunk ma virágzó mezőgazdaságot, a hol ezen kultm^a a világgazdaság versenyviszonyaihoz simulva, főleg oly termékek előállítására törekszik, melyek súlyegységének értéke a gabonáét többszörösen fölülmúlja. Ezen tapasztalat nemcsak figyelmeztetés, hanem valóságos utalás az állattenyésztés felkarolására és fejlesztésére. Könnyen érthető tehát, hogy a mezőgazdasági kultúra színvonalának emelése körül egyetlen más irányban sem tapasztalhatunk oly lázas tevékenységet, mint épen az állattenyésztés fejlesztésének érdekében. Ily irányú törekvések érvényesülnek nálunk is. Az utóbbi két évtized lezajlása alatt az állattenyésztést ós ezzel kapcsolatosan a tejgazdaságot a magyar gazda szintén felkarolta és különösen a legutóbbi évek alatt figyelemreméltó sikerek követik abbeli fáradozásunkat, melylyel mezőgazdaságunk jövedelmezőségét ós jövőjét az állattenyésztésnek, állatok ós állati termékek produkcziójának alapján iparkodunk fokozni, illetve biztosítani. Szarvasmarhaállományunk, melyben a múlt század 'második felének közepéig, eltekintve kisebb vidékek szines marhájától, kizárólagosan a par-