Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.
Irományszámok - 1906-670
670. szám. 287 meg, ha a férj eltartási kötelezettsége közvetlenül a törvényből folyt, ellenben kizárja azt akkor, ha az a felek megállapodásán, szerződésen alapult. Minthogy a nő tartást a felek a törvénytől eltérőleg is szabályozhatják s ennélfogva a férj eltartási kötelességét olyan esetre is, igy különösen a nő vétkessége esetére is, kiterjeszthetik, a midőn ez a kötelesség a férjet a törvény szerint nem terhelné, nem volna helyes az intézet ellátási kötelességét általában megállapítani, tekintet nélkül arra, vájjon az elhalt intézeti tag a nő ellátására a törvénynél avagy szerződésnél fogva volt-e köteles. Az eltartás törvényes eseteit kiterjesztő szerződés alapján az intézetet a volt feleség ellátásával megterhelni nem lenne indokolt; mert ezt sem a méltányosság nem követeli, sem az intézet czéljával nem lehetne összeegyeztetni, hogy a házastársak egymás között létrejövő önkényes, esetleg mivel sem indokolt megállapodásától függjön az intézet kötelezettsége. A javaslat azt, hogy a férj eltartási kötelessége már jogerős birói Ítélettel meg legyen állapitva, előfeltételül nem kivánja meg. Igaz ugyan, hogy az eltartási kötelességnek a birói ítélettel liquiddé tétele felette megkönnyítené az intézet helyzetét ilyen esetekben, ámde az ellátási igénynek ezen előfeltétele sok esetben igazolhatatlanul sújtaná a nőt, a ki elmulasztotta eltartási igényét férje életében birói úton érvényesíteni, vagy a kinek erre esetleg elegendő ideje sem volt, vagy a ki eltartási igényét még férje életében érvényesítette ugyan, de férje haláláig jogerős ítéletet nem nyerhetett. Minthogy a nőnek férje halála után esetleg már nem áll módjában eltartási igényét birói Ítélettel megállapittatni, az érintett előfeltétel megkivánása reá nézve ily esetekben egyenesen jogfosztást jelentene. Minthogy az ellátás előfeltételeinek igazolása az ellátást igénylő nőt terheli, a szóbanforgó esetekben önként érthetőleg a nőt fogja terhelni annak igazolása is, hogy az elhalt intézeti tag az ő eltartására a törvénynél fogva köteles volt. A felhozott bizonyítékokat az intézet belátása szerint fogja azután méltathatni, és szükség esetén az ellátási igény érvényesítését birói útra terelheti. A most érintett körbe tartozó nők ellátásának további előfeltételéül a javaslat épp úgy, mint a férjével közös háztartásban élt özvegynél, az öt évi várakozási időt és ezenfelül azt kivánja meg, hogy a házasság az elhalt intézeti tag tagsága alatt és halálát legalább két évvel megelőzőleg jött létre (15. §. második bekezdése). Arra, hogy a házasság meddig állott fenn, a javaslat itt már nincs tekintettel, mert a nő jóhiszeműsége s illetőleg vétlensége és majdnem mindig a férj vétkessége lévén az ellátási igény alapfeltétele, azt, hogy a házasság esetleg csak igen rövid ideig állott fenn, a nő hátrányára betudni nem lehet. Mindazonáltal az oly házasságot, mely az intézeti tag halálát megelőző két éven belül jött létre, a javaslat ilyenkor sem veszi tekintetbe ; mert épp úgy, mint az özvegynél, itt sem akarja előmozdítani annak lehetőségét, hogy a házasság formáját esetleg czélzatosan az intézet kárára használják fel. Azt, hogy a házasság az elhalt ügyvéd intézeti tagsága alatt jött légyen létre, szintén az intézet s illetőleg a többi tagok érdekeinek lehető kímélete végett kivánja meg a javaslat ; s nem is volna igazolható oka annak, hogy az intézet oly nő ellátására is köteleztessék, a kinek házassága még a férj intézeti tagságát megelőzőleg jött létre s még esetleg ugyanezt megelőzőleg fel is bomlott, a kinek tehát a házasságra lépésekor még tulajdonképen kilátása sem volt arra, hogy férje után ellátásban fog részesülni. Az a kellék, hogy a nő házassága a férj halálát két évvel megelőzőleg jött légyen létre, a 17. §. rendelkezése értelmében oly esetben, ha a férjet az ügyvédi lajstromból halála előtt munkaképtelenség miatt tőrölték, a midőn tehát a férj ellátási igényét a törlés egyébként nem érinti, oda módosul, hogy a halált megelőző két év helyett a törlést megelőző két évet kell érteni.
