Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-616
616. szám. 163 intézkedés és mégis ennek végrehajtása Magyarországon és még inkább az erdélyi részekben, melyekre a szóban levő törvények vonatkoznak, a legnagyobb visszaélésekre és a kisbirtokosoknak kiaknázására is kedvező alkalmakat szolgáltatott. Sőt a birói gyakorlat is odafejlődött, hogy arányosítás alá tartozóknak rendelte a székelyföldi közösségeket, bár kivétel nélkül mind közjövedelmi forrásul szolgáltak. A helyzet még rosszabbra fordult, midőn az üzérkedés a törvény rendelkezéseinek megkerülésével kivánta czéljait elérni. Ugyanis midőn a 1880 : LXV. t.-cz. 25. §-a a havasokat és a legelőket az erdőkkel egyenlő rendelkezés alá helyezte, mindenütt akadtak ügynökök, kik a 100 holdon alul levő illetményesektől és úrbéresektől megváltották potom áron illetményeiket és igy 100 holdon felül levő illetményeket teremtettek, hogy azok elkülönítését követeljék. Sőt az arányositási eljárás folyamatba tétele után is a község élelmesebb, vállalkozó, tőkével biró tagjai, sőt idegen ügynökök is, a közbirtokossági tagoktól megvásárolták arányjogaikat. Százával gyűjtötték össze az örök vásári szerződéseket, hogy azokat azután nyereséggel nagyobb fakereskedő czégnek vagy részvénytársaságnak adják el s illetményeket alakitsanak 100 holdtól 5000 holdig. Ezeknek az arányjogosultságoknak azonban szabad tulajdonná az anyagi jogszabályok szerint nem lett volna szabad alakulniok, mert csakis közös használatra adtak igényjogosultságot, ámde az alsóbiróságok helytelenül járva el, a szabályok megsértésével »birtokváltozások« czíme alatt a birtokközösségeket feloldották és egyéni szabad tulajdonná alakitották át. Sérelem érte a kis parasztbirtokosokat az által is, hogy a részesedési jogosultság és az aránykulcs sem a törvényben, sem a birói gyakorlatban pontosan megállapítva nem volt és igy hogy többet ne emlitsünk, részesedést nyertek a külbirtokosok : az u. n. bebirók, kiknek belsőségük nem volt és igy a közös ingatlanok hasznaiban való részesedéshez joggal soha sem biitak. Köztudomású az a pusztulás, melyet a megbontott közösségeknek egyéni tulajdonná átalakításával, az erdők és havasok letárolásával a közgazdasági, politikai és szocziális érdekek szenvedtek és százakra és százakra mennek azok a feliratok és beadványok, melyek kérik, hogy a pusztulásnak gát vettessék addig, mig lehet valamit megmenteni. Csak példaképen emlitendő fel a sok eset közül, hogy 3793 hold közös határból, 2600 h. alakittatott át egyéni tulajdonná és a község 5105 lakosának csak 1193 h. maradt közös használatra. Mint a ministeri indokolás mondja »a tulajdonközösségek megbontása a parasztbirtokosok állandó jellegű közösségeit átváltoztatta egy-két ember magántulajdonát képező nagybirtokává. Latifundiumokat teremtett ott, a hol azok nem voltak. Paraszt-existentiák nyomán épitett fel nagy vagyonokat ... a felosztott területek elértéktelenednek, kopárak, pusztákká válnak« a teljes letárolás és kiaknázás által. A helytelen birói eljárás az érvényben levő törvények ellenére bontotta meg a birtokközösségeket, már pedig a legújabb törvényhozás is — tekintettel a végtelen szomorú tapasztalatokra — az 1898: XIX. t.-czikkel a községek, továbbá a közbirtokosságok és a volt úrbéresek tulajdonában levő közösen használt erdők és kopár területek fentartását és birtokközösségek továbbfejlesztését tűzi ki feladatul. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat történelmi hagyományokon nyugvó és nemcsak életképes, hanem a mai szükségletek következtében feltétlenül fenntartandó jogi intézménynek a változott viszonyokhoz simuló ujabb szabályozását és fejlesztését czélozza, midőn megállapítja a részesedés arányát, a tagositás megengedhetőségét, a közös legelő biztosítását, az eljárást, a műszaki teendők ellátására jogositott földmérők alkalmazását, az osztályozásra és becslésre hivatott szakértő bizottság alakítását, az eljár is költségeinek viselését és közadók módjára behajtását és a korábbi törvényeknek egyéb változtatásait, melyeket a koczkán üi*
