Főrendiházi irományok, 1906. XIII. kötet • 550-593. sz.
Irományszámok - 1906-572
572. szám. 463 Felhívjuk a jelen alkalommal is a kormányt arra, hogy ebben a kérdésben tegye meg a szükséges intézkedéseket és pedig nemcsak a budapesti tőzsdére, hanem az egész ország területére egyenlő érvónnyeLA borhamisítást gátló törvénynek a kölcsönös reciprocitáson alapuló szigorítása nagy védelmére lesz tetemes áldozatokkal fentartott bortermelésünknek. Csak elismerésünket nyilváníthatjuk továbbá Tokaj hegyaljai kiváló boraink különleges védelméért. Ha a szorosabban vett pénzügyi szempontokból bíráljuk a szerződéses megegyezést, ugy mindenekelőtt az eddig még megoldatlanul állott, az úgynevezett egységes államadósságnak Magyarországra eső része, a »magyar-blokknak végleges rendezése is most nyert elintézést, ezen szerződéses megegyezéssel kapcsolatosan. Az a logikus és egyedül helyes álláspont, mely szerint az annak idején elvállalt teher tőke értéke az 5%-os kamat mellett állapittassék meg — sajnos — nem jutott érvényre és a kormány alkudozásaiban a 4-325% os kamat alapján egyezett meg. Ezen alap mellett Magyarország évi teherkönnyebbülóse e czímen mintegy 2 1 /2 millió koronát fog kitenni, Rendezést nyert a dalmácziai lisztfogyasztási adó ügye is, melynek végleges megszüntetésére azonban 1910. év végéig adatott haladék. Nem rendeztettek, vagyis nem szüntettettek meg azonban a tiroli gabnavámok. E kérdés, ha nem is bir kivitelünk szempontjából nagyobb jelentőséggel, ellenkezik a vámterület egységéből folyó helyzettel és annak leglényegesebb alapelvébe ütközik. Kivétetett a szerződéses megegyezés keretéből az osztrák-magyar bank szabadalmának illetve helyzetének 1910. éven túl leendő rendezése. E kérdésben teljesen szabad kezünk van. A szerződéses megállapodás zárójegyzőkönyvének I. különleges határozmánya azonban több irányú megállapodást tartalmaz azon eshetőségre, ha ezen tiz évre kötött szerződés tartama alatt a jegy bankügynek és a pénzrendszernek mai állapota 1910. éven túl változást szenvedne. Megállapittatott mindenekelőtt azon értékkulcs, vagyis a 0-304878 gramm finom súlyú aranykorona vétetett mint értékmérő, mellyeKa kölcsönös állampénzügyi kötelezettségeknek továbbra is elég teendő, tekintet nélkül arra, hogy a két államban esetleg egymástól eltérő pénzrendszer hozatik-e be 1910. éven túl vagy nem. Ugyanezen elv alkalmazandó mindazon állami jövedékek és szolgáltatások tekintetében, melyekre nézve a két állam között szerződéses szabályozás áll fenn. Allampapirjaink az osztrák járadékadótól mentesittettek ós némi könynyitést nyert államadóssági kötvényeinknek Ausztriában való elhelyeznetése is, a mennyiben a zárójegyzőkönyvnek Il-ik különleges határozmányában bizonyos esetre biztosítva van az, hogy az államadóssági kötvények befektetési czélokra alkalmasaknak ismertessenek el Ausztriában. Czukortermelésünk érdekeinek megfelelő védelmét czélozzák azon részletes kikötések, melyek ugyancsak a megegyezés zárójegyzőkönyvében jutnak, és pedig a XIII. pontban kifejezésre. E kérdésnél azonban nem érettek el teljesen az óhajtott czélok ós félő, hogy az Ausztriában időközben már is tetemesen leszállított czukoradó nem fogja-e és hátrányosan befolyásolni czukoriparunk érdekeit. A folyton * emelkedő ós költségesebb vámkezelés folytán, megterheltettünk az évi vámkezelési átalánynak 500.000 koronával történt felemelése által. Ez a felemelés a tényleges helyzet követelménye volt és megemlítjük még, hogy a vámkezelési átalányok a későbbi évekre 1—l°/o-kal_ fokozatosan még emeltetni fognak.
