Főrendiházi irományok, 1906. XII. kötet • 545-549. sz.
Irományszámok - 1906-545
^^^•^ 220 545 szám. A mennyiben az iparos a másik szerződő fél területein belül fekvő egyes helységek közt közvetít szállítmányokat, a kettős megadóztatás elkerülése végett fennálló megállapodások tekintetbevétele mellett, az ország törvényeinek megfelelő adóztatásnak van alávetve. Ha az iparos a másik szerződő fél területein a fuvarozáson vagy a hajózáson kivül ezen iparok üzése által közvetlenül nem igényelt önálló mellékipart üz vagy fekvősóggel bir, ezek után korlátozás nélkül szintén az ország törvényeinek megfelelő megadóztatás alá esik. A hajózásnál önálló mellékipar üzésének nem tekintendő, ha az iparos a másik fél területein fekvő állomásokon a hazájából saját szállitási eszközeivel érkező árúkat a helyben levő czimzettekhez közvetlenül vagy a másutt levő czímzettekhez vasutak stb. közvetítésével tovább szállitja és viszont, ha a szállitási eszközeivel való továbbításra szánt árúkat helyben átvéteti és szállitási eszközeire rakatja ; ép ily kevéssé tekinthető ily üzemnek, ha az iparos a másik fél területein letelepedett önálló szállítóval állandó üzleti összeköttetést tart fenn. A szerződés 20. czikkéhez. Egyetértés jött létre az iránt, hogy a kölcsönösség megállapitott feltótelére való tekintettel, az egyik fél konzulainak a másik fél területein a legnagyobb kedvezménynél fogva adandó előjogok, jogosultságok és kedvezmények nem nyújthatók nagyobb mértékben, mint a melyben azok az utóbbi fél konzuli képviselői részére az előbbi fél területein adatnak. A szerződós 20. és 21. czikkeihez. Konzul néven minden, a konzuli teendőkkel megbízott egyén értendő. Mindegyik szerződő fél, kinek alattvalói részére a másik fél konzula a 21. czikk szerint védelmet és gyámolitást nyújt, köteles az ez által felmerülő kiadásokat és költségeket ugyanazon elvek szerint megtéríteni, melyek szerint ezt azon állam, mely a konzult kirendelte, saját alattvalói tekintetében tette volna. A szerződés 22. czikkéhez. Egyetértés volt az iránt, hogy azon vámhelyek alatt, melyekbe a 22. czikk első kikezdésében emiitett czélból hivatalnokokat küldeni, a szerződő felek kölcsönösen jogosítottak, nem értendők a vámigazgató hatóságok (az osztrákmagyar monarchiában : az országos pénzügyi igazgatóságok és a pénzügyi igazgatóságok, Németországban : a vámigazgatóságok), hanem csak a kerületi hatóságok és pedig az osztrák-magyar monarchiában: a kerületi pénzügyi igazgatóságok ós pénzügyi felügyelők, Németországban: a főhivatalok az alájuk rendelt helyi vámhatóságokkal együtt. Szintúgy megegyezés történt az iránt, hogy mindegyik kormány kiválogathatja ugyan azon vámhelyeket, melyekre a szerződésileg megállapitott czólból hivatalnokokat küldeni akar, de az illető kormányt mindig előbb a kiküldendő hivatalnok személyéről és azon vámhelyről értesíteni fogja, melyhez a kiküldetés történik. A szerződés 23. «.czikkéhez. .•> Azon esetekre, melyekben a 23. a. czikk első és második* bekezdése alapján választott bírósági döntésnek van helye, a szerződő felek az eljárást illetőleg a következőkben állapodnak meg:
