Főrendiházi irományok, 1906. XI. kötet • 531-544. sz.

Irományszámok - 1906-533

363. száto. telek tiszta jövedelmének levonása után fedezetlenül maradó közös költségekhez 65'6 százalékkal, Magyarországnak pedig 34*4 százalékkal kellett volna hozzájárulnia. Ezzel kapcsolatban a kvótabizottságok akkor egyszersmind arra nézve is megegyeztek volt, hogy e megállapodások törvényszerű életbeléptetése napjától kezdve a katonai határőrvidék bekeblezéséről szóló 1871-ik évi június hó 8-án kelt törvény (R. G. Bl. No. 49.) hatályon kivül helyeztessék. Az 1899-ik évi kvóta-küldöttségnek ezen megállapodását a két állam törvényhozó testületei sem az emiitett évben, sem későbben 1904 ig, mely idő alatt a két kvóta küldöttség azt lényegtelen módosításokkal ismételten inditványba hozta, nem vették tárgyalás alá. Azóta tehát a szóban forgó hozzájárulási arány mind a mai napig a korona elhatározása által állapíttatott meg. Az utóbbi években azonban különféle körülmények folytán az osztrák birodalmi tanács által kiküldött bizottság kebelében egy oly felfogás jutott érvényre, a mely az 1899. évi megegyezés alkalmával elfoglalt álláspontot többé nem fedi egészen. Az osztrák küldöttség mindenekelőtt hova-tovább mind élénkebben és sürgősebben érezte annak szükségét, hogy a közösügyi költségekhez való hozzájárulás felosztására egy lehetőleg állandó és megbízható uj mérték volna megállapítandó és alkalmazandó. Ebben a tekintetben a két küldöttség nézete megegyezett egymással. Egyrészt az az óhaj, hogy a küldöttségek terhes és gyakran eredménytelen tárgyalásaiból keletkezhető és széles körökben félreértésekre és lehangol tságra okot szolgáltatható ellentétek elenyésztessenek, másfelől pedig az a mind világosabban érvényesülő tapasztalat, hogy a két állam adórendszerében mutatkozó és folytonosan növekedő különbségek következtében a teherviselési képesség megítélése és a hozzájárulási arány megállapítása ezen az alapon immár lehetetlenné vált,