Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.
Irományszámok - 1906-515
/ 515. szám. 83 A törvényhatósági önkormányzat körébe tartozó ügyekben épen helyén van az Öy általánosító megjelölés, mert — mint már említettem—jelenlegi törvényeinkben a törvényhatóságnak a kormányhoz való viszonya nincs szabatosan és részletesen körülírva, s igy ha csak azokat a törvényhelyeket tartanok szem előtt, melyekben a törvényhatóságnak egy-egy világosan kifejezett joga van megállapítva, s csak ezekre épitenök fel a birói védelem rendszerét, igen sok rés maradna fenn, melyen át a végrehajtó hatalom behatolhatna, anélkül, hogy a törvényhatóság orvoslást találhatna ellene. A törvényjavaslat szóbanlevő §-a a ministernek (kormánynak) s a minister (kormány) bármely közegének rendelete, határozata vagy intézkedése ellen engedi meg a közigazgatási bíróság előtti eljárást. Felmerült az a gondolat, hogy a végrehajtó hatalom törvényben nem rendszeresített, de valamely kormány által esetleg tényleg alkalmazott közegének, mint pl. a teljhatalommal felruházott királyi biztosnak eljárása ellen is expressis verbis megadassék a panaszjog, E gondolat megvalósításától azonban elállottam. Szükségtelen az ilyen intézkedés, mert ha a végrehajtó hatalomnak egy törvényben nem rendszeresített közege akarná a törvényben rendszeresített közegek hatáskörét, vagy bárminő törvénytelen hatáskört gyakorolni : bizvást feltehetjük, hogy az intézkedései ellen előterjesztett panaszt a közigazgatási bíróság nem fogja visszautasítani. A közigazgatási bíróság állandó jogfelfogása ugyanis az, hogy a bíróság hatáskörére nézve nem az a döntő, hogy a panaszszal megtámadott határozat vagy intézkedés mely hatóságtól származik, hanem az, hogy mi a határozatnak vagy intézkedésnek a tárgya. A bíróság megállapítja hatáskörét akkor is, ha a törvény által a bírósághoz utalt ügyben nem illetékes hatóság járt el. S ez a jogfelfogás nézetem szerint az egyedül helyes, mert különben valamely illetéktelen hatóság beavatkozása az ügyet a bíróság törvényadta jogköréből bármikor elvonhatná s a jogvédelmet nesen lehetetlenné tehetné. S ez a jogfelfogás meg fog attól óvni, hogy a törvényben nem rendszeresített közegek a törvényes közegek helyébe lépve, a bíróságot jogkörétől megfoszthassák. De véleményem szerint aggályos is lenne a törvényben nem rendszeresített közegek kifejezett felemlítése, mert ez mintegy szentesiteni látszanék az ily közegek alkalmazását. Hivatkozás történhetnék majdan arra, hogy a törvényhozás is elismerte jogosságát annak, hogy a végrehajtó hatalom a törvényben ismeretlen közegek által is gyakorolhatja törvényes jogait, különben nem adott volna az ily közegek intézkedései ellen panaszjogot. A közigazgatási bíróság mindenütt csak az állam törvényes közegeinek törvénybe ütköző cselekedetei ellen való védelem czéljából állíttatott fel. Törvénytelen közegek túlkapásaira a törvény előre nem gondolhat, hisz azok megközelítőleg sem sorolhatók fel. Különben ma a közigazgatási biróság törvényeinket helyesen akként magyarázza, hogy teljhatalmú királyi biztosi intézményt érvényben levő közjogunk nem ismer. Ezen joggyakorlat biztosíték a királyi biztos ellen, s kár volna a királyi bízik a törvényben való említése által a kérdésbe uj momentumot vegyitenij amely talán megzavarhatná a ma uralkodó jogfelfogás folytonosságát. Mindazon tényeknek, melyek ellen birói orvoslás kereshető, közös ismérveként a törvényjavaslat szóbanlevő §-a azt állapítja meg, hogy az illető rendelet, határozat vagy intézkedés a „törvényhatóságra sérelmes" legyen. Ezzel azt akarja a törvényjavaslat kizárni, hogy a törvényhatóság más igok ügyeiben panaszt emelhessen. Vagyis abból az alapeszméből indul ki, mely a közigazgatási bíróságról szóló törvényben is kifejezésre jut, hogy t. i. a panaszjoggal csak az „érdekeltek* élhetnek, akiket a sérelmes intézkedés érint. A panasz emelése olyan terhes következményekkel jár a közigazgatásra és a felekre nézve, hogy helyesen csak annak engedhető meg, akire a kérdéses intézkedés sérelmes.
