Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.

Irományszámok - 1906-528

528. szám. 219 gazdasági vámok. goknak. Ezen csoportosítás alapján az árúk vagy már az illető tarifaszám alatt, mely alá tartoznak, vagy az egyes tarifaosztályok végén felvett gyüjtőtétel alatt tarifáitatnak a kapcsolatos anyagok minősege szerint. E mellett az aranynyal és ezüsttel szerelt árúk számára az uj vámtarifa minden egyes osztályában, hol ez a kapcsolat előfordulhat, külön tarifaszám vétetett fel, mely alatt a kérdéses árúk vámjai megállapittatnak. Ez az új rendszer jelentékenyen szaporítja ugyan a vámleknek számát, de azzal a tagadhatatlan előnynyel jár, hogy az a vámtarifa rendelkezéseit sokkal világosabbakká és ezenkivül lehetővé teszi, hogy az áruk gazdasági érdekeinknek megfelelőbben és rendszeresebben osztályoztathassanak. Európaszerbe mind átalánosabbá válik az a nézet, hogy azon kedvezőtlen viszonyoknál fogva, melyek közé a mezőgazdasági termelés a világforgalom fokozódó fejlődése következtében jutott és melynek hátrányos határa még soká érezhető lesz, a mezőgazdaságnak van legégetőbb szüksége nagyobb vámvédelemre a végből, hogy részére a belföldi piacz biztosit sék. Eltérők lehetnek a nézetek, vájjon a véd vámoknak a mezőgazdasági termékeket illetőleg megvan-e a kívánt áremelő hatásuk, avagy magukban véve csakugyan elégségesok-e az árhany

atlas feltartóztatására, de a mezőgazdaság jelenlegi nyomasztó hel}

T

zetében a gazdák mindenütt a vám védelem fokozásától várják sorsuk javulá A mezőgazdák átálában véve annál nagyobb joggal tarthatnak igényt a vámvédelemre, mert a belföldi píaczot kevésbbé nélkülözhetik, mint az ipar, mely mozgékonyságánál íogva jobban tud alkalmazkodni a viszonyokhoz és a világpiaczi árak alakulását is könnyebben kihasználhatja. A hatékonyabb vámvédelmet feltétlenül szükségessé teszik azok az erős agrár tendencziák is, melyek a külföldi államok vámpolitikai felfogásában ujabban megnyilvánulnak és azoknak uj vámtarifájában konkrét alakot öltöttek. Ezen tendencziákkal szemben egyenesen kényszerítve vagyunk megfelelően védekezni az ellen, hogy az elzárkózás politikáját követő külállamokból kiszoruló tengerentúli és eg}'éb nyerstermények fogyasztási piaczunkat eláraszszák és ekkép a belföld és Ausztria a külföld túltermelésének lerakodó helyévé váljék. A közgazdasági feladatok közt mindenesetre a legnehezebbek egyike volt annak megállapítása, hogy egyfelől a mezőgazdaság jövedelni' nek, másfelől egyéb gazdasági érdekeinknek szempontjából mily mérvű és terjedelmű véd vámok tekintendők szükségeseknek ós jogosultaknak. E tekintetben szem előtt tartandó az, hogy a mezőgazdaságnak kétségtelenül jogosult vámvédelme csak bizonyos határig terjedhet a nélkül, hogy az összhang megzavartatnék, mely a mezőgazdaság és az ipar érdekeinek védelmében egyaránt szükséges és a melynek megóvását maga a törvény is kívánja, midőn kimondja, 2$*