Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.

Irományszámok - 1906-528

204 528. szám. vámtarifa kidolgozásának idején ugyanis a külállamokkal való kereskedelmi viszonyaink még tarifaszerződések utján voltak szabályozva és ezen szerződéses viszonynak további fentartása érdekében a tárgyalások új szerződések kötése végett folyamatban voltak. Miután a legtöbb európai államnak vámtarifájában a szabad kereskedelem elve jutott kifejezésre, a vámtarifába a szerződéses tarifák vámjai abban a feltevésben vétettek át, hogy a vámkülfold ezáltal hasonló eljárásra, vagyis a szerződéses vámpolitika fentartására és velünk szemben kedvezményes vámok alkalmazására fog buzdittatni. A vámpolitika terén beállott lényeváltozások következtében azonban ez a feltevés nem vált be. Az 1878. évi vámtarifa gazdasági érdekeinknek megfelelhetett mindaddig, mig legfontosabb fogyasztási piaczunkni: Németországba, nyers terményeinket, lisztünket és élő állatainkat vámmentesen vihettük be és iparczikkeinknek Németországba való bevitele sem volt magasabb vámok által megnehezítve. Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, midőn a Németországgal fennállott tarifaszerződésünknek az 1877. ÓV végével való lejárta után Németország, mely akkor azzal volt elfoglalva, hogy vámtarifáját a saját termelésének nyújtani kivánt védelem czéljábol megfelelően átalakítsa, nem volt többé rábírható, hogy velünk új tarifaszerződést kössön s igy a mi kiviteli forgalmunkban is érvényesültek azok a vámok, melyeket Németország — jelzett védelmi czélzatai által vezéreltetve —• \i új vámtarifájával életbeléptetett. Ez az új vámtarifa, mely egyebek közt a búzának, árpának, lisztnek, épület- és szerszámfának, tojásnak, lónak, tehénnek és ökörnek addigi vámmentességét megszűntette, továbbá a vajnak, bornak, sertésnek és számos ipari czikknek vámját tetemesen emelte, Németországba irányuló kivitelünket, különösen nyers terményeink kivitelét lényegesen megnehezítette. Éhez járultak még a német kormány által első sorban a keleti marhavész behurczolása miatt felmerült aggályok következtében az állatforgalom terén életbeléptetett korlátozások és tilalmak, melyeknek hatása alatt a Nemeto il való forgalmunkban első rendű fontossággal biró állatkivitelünk, különösen szarvasmarháinknak kivitele, sajnos, csökkenésnek indult Németország példája más államokban, mint Franeziaországban, Oroszországban és Svájczban is követőkre talált, mely államok szintén véd vámos irányban dolgozták át vámtarifájukat. Ugyanerre az időre esett az északamerikai Egyesült Államok nyer ínyeinek az európai piaczokon mindinkább fokozódó térfoglalása, mely ránk nézve különösen az angol jnacz búzaszükségletének ellátásában való csökkenő részesedésünkben éreztette hatását. A vámpolitika terén beállott eme lényeges változások mellett hamar érezhetővé vált annak szüksége, hogy az 1878. évi vámtarifa oly tarifával helyettesittessék, mely termelésünk számára legalább a Magyarország és Ausztria fogyasztását biztosítsa. E czélból még 1879-ben megindittattak a tárgyalások a vámtarifa revíziója iránt. Ezek a tárgyalások, melyek csaknem