Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.
Irományszámok - 1906-515
98 515. szám. A 23. §-hoz. A 23. §. első bekezdésében emiitett rendelkezések hatályon kivül helyezése nem tartozik szorosan a törvényjavaslat tárgyához, de kapcsolatban van vele annyiban, amennyiben az 1886 : XXI. t.-cz. 65. §-a és az 1872 : XXXVI. t.-cz. 71. §-a is a kormány és a törvényhatóságok közti összeütközések esetéről intézkednek. XXI. t.-cz. 65. §-a (1872:XXXV1. t.-cz. 71. §-a) tudvalevőleg gosüja az ugyané törvény 64. §-a (1872 : XXXVI. t.-cz. 70. §-a) alapján a ministerium által felhatalmazott főispánt (főpolgármestert), hogy a nem engedelmeskedő tisztviselőket és közegeket vizsgálat alá vonhassa, hivataluktól felfüggeszthesse, elmozdíthassa, s az utóbbi esetben másokkal véglegesen helyettesíthesse, akik aztán a következő általános tisztújításig maradnak állásaikban. Ez a rendelkezés a tisztviselők sorsát kizárólag a főispán (főpolgármester) kezébe teszi le, aki minden előzetes fegyelmi vizsgálat nélkül végleg elmozdíthatja őket Ez azonban egyfelől meghaladja a szigor kellő mértékét s a humanizmussal ellenkezik, másfelől a szolgálati jog alapelveibe ütközik, amelyek szerint a tisztinek állásához való jogával együtt jár az, hogy őt állásától — a bűnvádi utón kivül — csak rendes fegyelmi eljárás utján hozott ítélettel lehet megfosztani. Ezekhez az okokhoz hozzávéve azt a ferde helyzetet, mely a rendes •myok helyreálltával annak folytán következik be, hogy a főispán által helyettesül rendelt tisztviselőknek a legközelebbi tisztújításig ad jogot a törvény a hivatalban maradásra, és pedig még abban az esetben is, ha a bíróság megsemmisítette, vagy az tggyülés elitélte azt a rendeletet, amelynek végrehajtása vezetett az illető tisztviselő elmozdításához és a helyettes alkalmazásához: szükségesnek láttam ennek a rendelőnek teljes hatályon kivül helyezését javasolni. Külön hangsúlyosom még azt, hogy az 1886 : XXI. t.-cz. 65. §-ának (1872 : XXXVI. t.-cz. 71. §-ának) kérdéses rendelkezése nemesak a közigazgatási 3ág előtti eljárás eseteiben veszti el hatályát, hanem teljesen eltöröltetik jogrendszerünkből. A törvényjavaslat 23. §-a továbbá hatályon kivül helyezi az 1886 : XXI. és Í72 : XXXVI. törvényezikkeknek azokat a rendelkezéseit, melyek a kormányhoz közvetlenül, vagy a főispán (főpolgármester) utján intézhető törvényhatósági előterjesztve vonatkoznak, annyiban, amennyiben ezek az előterjesztések törvénybe ütköző rendeletek ellen irányulnak. Ez természetes, mert ezekre a rendeletekre M»-zve a javaslat a törvényhatóság számára uj, az eddiginél sokkal hatályosabb met biztosit. Ellenben olyan rendeletek tekintetében, melyek ellen a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak ezentúl sem lesz helye (minők különösen a helyi visszonyok miatt /erütlen, káros, vagy épen kivihetetlen rendeletek), az orvoslásnak az 1886 : XXI. és 1^72 : XXXVI. törvényezikkekben megállapított jelenlegi módjai változatlanul hatályban maradnak. E helyütt is ki kell emelnem, hogy bár a törvényjavaslat a törvénybe ütköző rendeletekre való vonatkozásában az 1886 : XXI. t.-cz. 19. §-át is el akarja törölni, ezzel semmi tekintetben sem korlátozza a képviselőházhoz való felirat jogát, melyről ebben a §-ban is szó van. A képviselőházhoz való folyamodás elemi joga a törvényhatóságnak ép ugy, mint minden polgárnak, mely a törvény külön intézkedése nélkül is kétségtelenül olna, mely azonban az 1886 : XXI. t.-cz. (1872 : XXXVI. t.-cz.) érintetlenül maradt 2. §-ának e) pontjában tételesen is biztosítva van. A felirati jog tehát, mint az általános indokolásban már említettem, az esetleges panaszra való tekintet nélkül, bármely időpontban gyakorolható lesz azokban az ügyekben is, melyekben a törvényjavaslat a közigazgatási biróság előtti eljárásnak akar helyet adni. A feliratot a panasz nem pótolja, mert egészen más czélt követ. Egymástól tien és stól eltérő jelleggel bir ez a két biztosítéka a jogrendnek.
