Főrendiházi irományok, 1906. IX. kötet • 431-496. sz.

Irományszámok - 1906-437

437. szám. 61 hidak vasszerkezeteit, a sineket és kapcsoló-szereket, a vasúti kocsikhoz s egyéb berendezésekhez és építkezésekhez való vas- és aczélanvagokat szállitani. A gyáraknak már ma is jelentékeny gazdasági gépüzlete pedig, melynek mintegy fele a kivitelre esik, az által néz elébe uj lendületnek, hogy a Magyar Kereskedelmi Részvénytársasággal, a mely a szóban forgó gyártási ág gyártmányainak elárusitását eddig is végezte, tiz évre szóló ujabb bizományi szerződést kötöttem, a melyben az évenkint eladandó cséplőkészleteknek legkisebb számát 126-ről 300-ra, illetve öt év múlva 350-re emeltem, gül az ismert szocziális mozgalmak miatt ara tógépekben a szükséglet legnagyobb mérvű emelkedése várható. Már a mai munkamennyiségnek is az állami gyárak csak ugy képesek megfelelni, hog}* a budapesti gépgyár mozdony- és gazdasági osztályaiban éjjel-nappal folyik a munka, a jövőre előrelátható szükséglet azonban ily forsirozott munka mellett sem lesz kielégíthető. Gazdaságilag tehát nem csak indokolt, hanem mellőzhetlen, hogy a gyárak az állandó jellegű elfoglaltságra való tekintettel nagyobb arányokra rendezkedjenek be. Két szempont vezet ennél a berendezésnél, először, hogy a gyárak termelőképességét fokozzam, másodszor, hogy a termelést olcsóbbá tegyem s annak minőségét megjavítsam. Az első szempont, a termelés fokozá sa tekintetében csak addig a határig óhajtok elmenni, hogy a budapesti gépgyár mozdony- és gazdasági osztályaiban nappali munkával állithassam elő azt, a mit ma éjjel-nappal termelnek, ugy hogy tulaj donképen a nagyobb termelőképességet jórészt csak az éjjeli munka további fentartása idézné elő. A többi gyárak berendezéseinek kiegészi, jelesül a diósgyőri, vajdahunyadi és zólyombrezói gyárak termelő képességének fokozása lényegében csak annyira terjedne, hogy a mennviben a budapesti gépgyár nyersanyagokkal innen láttatik el, a gépgyár fokozódó szükségletének megfelelni képesek legyenek. A termelés olcsóbbá tétele véget eltekintve attól, hogy ezt a czélt már az a körülmény is fogja szolgálni, ha az éjjeli munka jórészt kiküszöböltetik — az árakban a sok helyen szétszórt s nagyrészt gőzzel hajtott erőtelepeket villamos központi telepekben szándékozom egyesíteni s ott, a hol ennek természeti előfeltételei megvannak, a hajtásra a vizerőket nagyobb mellékben hasznosítani. Számításaim szerint egyéb előnyöktől — nevezetesen kezelési és fentartási költségek megtakarításától — eltekintve, a kazán tüzelésre fordított mai kőszénszükségletnek mintegy 20 tpadása lesz ennek a folyománya, a mi a növekedő kőszén árak s a koronként mutatkozó szénhiány mellett már magában véve jelentékenyen ellensúlyozza a beruházási költségeket. Ugy a termelés fokozása, mint annak olcsóbbá tétele mellőzhetlenné teszi a műhelyek és raktárak kibővítését, modern új munkagépek beszerzését a műszaki berendezések ri vágányzatok kiegészítését i^. _

ill a termeivény minőségének javítja különösen a most mindnagvobb kiteijédesben alkalmazandó nehezebb szelvényű sinek, de az egyéb hengerelt írtmányok tekintetében is az előnynjto hengersorok felállítását teszi mellőzhetlenné. Mindezen berendezéseknél, a melyekhez még jóléti intézmények janiinak, az npont irányit, hogy a termelés foké. 1 a magánipar egészséges feji tek útját ne szegjem. E tekintetben a mai helyzetet nemcsak, hogy nem rosszabbítom, hanem javítom. A szorosan vett Irtási czikkekben az állami gyáraknak a magán-