Főrendiházi irományok, 1906. IX. kötet • 431-496. sz.
Irományszámok - 1906-489 - 1906-490
490. szám. 231 viselőház már határozott a számvizsgáló és igazságügyi bizottságok jelentései alapján. A nyugdíjak tételénél a számvevőszék kifogást tett arra nézve, hogy br. Fej ér váry Géza volt honvédelmi minister 1903. évi június 2 7-ón ez állásától felmentetvén és a v. rakozási illetékkel szabadságolt táborszernagyok állományába helyeztetvén, várakozási illetékéből 7/200 korona évi illeték élvezetében akkor is meghagyatott, amikor 1904. október havában legfelsőbb kézirattal és évi 16.800 korona fizetéssel testőrkapitánnyá neveztetett ki. A számvevőszék ezt a teteit abból a szempontból kifogásolja, mert a jelen eset nem az 1885. évi XI. t.-cz. 33. §-a, hanem az 1875. évi LI. t.-cz. 22. §-ának b) pontja szerint volna elbírálandó. A honvédelmi minister a megindult tárgyalások során méltányossági okokkal igazolta az 1885. évi törvény alkalmazását ós a pénzügy minister is kivételesen méltányossági okokból járult hozzá ezen intézkedéshez. A bizottság a kérdéses törvények egybevetéséből megállapította, hogy az 1885. évi XI. t.-cz. 33. §-a nem alkalmazható, mert eltekintve attól, hogy ezen törvény katonai nyugdíjasokra egyáltalán nem vonatkozik, a törvény idézett rendelkezi k > ujabb állami vagy megyei törvényhatósági alkalmazás« esetén foglalhat helyet, amilyennek a testőrkapitánnyá való kinevezés — ámbár az 1885. évi XI. t.-cz. 8. §-a szerint a szolgálati idő beszámítása tekintetében az állami hivatalok és a legfelső udvartartás között a viszonosság fennáll — kétségkívül nem tekinthető. De ép oly kevéssé tekinthető ezen kin« az L8Ï6. évi LI. t.-cz. 22. £-ának b) pontjában körülirt »a közös hadseregben vagy hadi tengerészeinél tényleges illetékkel való újra alkalmazásnak«. A t- ipitányi állás egyáltalán nem tekinthető sem polgári, sem katonai állami hivatalnak, minthogy ezen állás sem törvényeinkben szabályozva, sem az állással járó dotáczió költségvetéseinkbe felvéve nincsen, igy ezen állás oly megbízatásnak tekintendő, amelyért járó, nem az államtól élvezett dotáczió vonatkozásba az állam által nyújtott nyugdíjjal vagy várakozási illetékkel ebben az esetben nem hozható. Ez okokból a bizottság, mellőzve a számvevőszék észrevételeit és a honvédelmi minister által érvényesített méltányossági okokat is, — a melyekre ez esetben a bizottság figyelemmel nem lehetett volna, — napirendre tért a kérdés felett, minthogy a vitás várakozási illeték folyósítását nem találta törvénybeütközőnek. A közösügyi rendkívüli kiadásoknál mutatkozó négy rendbeli, összesen 8,931.733 korona előirányzat nélküli kiadásokra nézve megállapítja a bizottság, hogy a kiadásokat előirányzat nélkül történteknek kell annak daczára minősítenie, hogy a közösük vek tárgyalására kiküldött országos bizottság azokat 1904. február 28-án, illetve 1904. június lU-én ö Felsége által jóvá. ott. határozataival meg is állapította, mert az 1867. évi XII. t.-cz. 41. £-a értelmében közösügyi kiadások a magyar ministerium által addig, a mig a magyar állami költs« -be. vagy ezt pótló törvénybe fel nem vétettek, jogszerűen nem folyósíthatok. üli mentségéül szolgálhat ugyan ezen túlkiadásnak az a körülmény, y a közösügyi rendes kiadásoknál 6,446.760 korona megtakarítás, a rendkívüli bevételeknél pedig 5,134.391 korona bevételi többlet mutatkozik, úgy hogy a végeredményben és egyenlegként a közösügyi kiadások nem terhelték meg többel az 1904. évi államháztartást, mint a hogy az előirányzat szerint meg volt terhelendő. yrül a ministerelnökség túlkiadásai közt »a bécsi udvari kamarai levéltár szétosztásának költségeire* felvett 2045 korona 20 fillérre, illetve az e
