Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

429. szám. 288 Ezekben általánosságban előadván a törvényjavaslat főbb rendelkezéseit, áttérek az egyes szakaszok részletes ismertetésére. II. Részletezés. i. §• Az 1. §. a törvény érvényességének területi és személyi kiterjedését állapítja meg, kimondván, hogy a törvény a magyar szent korona országainak területén üzemben tartott összes, géperőre berendezett közforgalmú vasútra és azok összes alkalmazottaira érvénynyel bir. E szerint az állati erőre berendezett közforgalmú vasutak egyáltalán nem esnek a törvény hatálya alá, sőt a géperőre berendezett közforgalmú vasutak tekintetében sem áll fenn a törvény uralma minden megszorítás nélkül, a mennyiben a kereskedelemügyi minister engedélyével, miként az az 55. §-ban előrelátva van, a törvény egyes rendelkezéseitől eltérésnek lehet helye az alsóbb rendű vasutakra nézve általában és különösen oly vasutakra nézve, ha nem tartoznak is az alsóbb rendű vasutak közé, a melyeknek az ország határán túl is vannak vonalaik. E szerint a törvény kiterjedési körének megállapításánál az 1. §. mellett az 55. §. utolsó bekezdése is figyelembe veendő. Az első szakasz ezenfelül meghatározását adja azon legfontosabb fogalmaknak, melyek a törvényben leggyakrabban előfordulnak, mint vasút, alkalmazott, fölebbvaló, felsőbbség, és pedig egyrészt azért, hogy ezek értelme iránt kétség ne legyen, másrészt hogy ne kelljen a törvény további szakaszaiban körülírásokkal élni azok különböző értelmének megjelölésére. A „felsőbbség" kifejezés az 1. szakasz fogalommeghatározása szerint, a közvetlen fölebbvaló egyedüli kivételével, az összes többi fölebbvalókat magában foglalja. Azt, hogy a törvény egyes rendelkezéseiben emiitett fölebbvalók vagy felsőbbség, az egyes vasutaknál az alkalmazottak különféle csoportjai szerint, mely vasúti közegek vagy szervek lesznek, az 55. §. értelmében kibocsátandó szolgálati szabályzatok hivatvák közelebbről megállapítani. 2. §• A második szakasz a vasutak személyzetét két nagy csoportra osztja, nevezetesen : állandó (végleges) és ideiglenes alkalmazottakat különböztet meg. E megkülönböztetés mindenekelőtt a törvény czéljaira szükséges azért, mert bizonyos szempontokból, nevezetesen a minősítési kellékek, az eskütétel, a fegyelmi jog és szolgálati viszony megszűnése tekintetében a kétrendbeli alkalmazottak különböző elbánásban részesülnek, illetve eltérő szabályok alá esnek. De ezen osztályozás czélja nem merül ki abban, hogy a törvény rendelkezései helyes alapra legyenek fektethetők, hanem fokozott társadalompolitikai jelentőséget nyer az annál fogva, hogy az évi fizetéssel alkalmazottakon kivül az állandó alkalmazottak sorába emelvén azokat a havidijasokat, napidijasokat, napibéreseket és munkásokat is, a kik legalább három év óta megszakítás nélkül állanak ugyanannak a vasútnak szolgálatában, ez által jövőben kötelesek lesznek a vasutak az említett csoportokba tartozó alkalmazottaikat három évi folytonos szolgálat után, ha egyébként a minősítési kellékeknek megfelelnek, állandósitani. Ily módon a vasúti személyzet egy igen jelentékeny kontingensének eddigi bizonytalan helyzete megszűnik s a munkaadó vasúti vállalattal ezek is oly szorosabb szolgálati viszonyba kerülnek, 38*