Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-367
66 367. szám. vonatkozólag előzetes engedélyt kell kérni és az igy készitett édes borok raktár- és pinczehelyiségeit előzetesen meg kell jelölni. Az egyesületünk által tett javaslatok értelmében a mesterséges bor készitése tökéletesen eltiltandó. Minthogy azonban, ha Ausztria és Magyarország között az édesbor készítését illetőleg eltérő határozatok lesznek érvényben, ebből az osztrák bortermelésnek és kereskedelemnek a miénk rovására valószínűleg tetemes előnye származnék, mi régebbi javaslatunkat odamódositjuk, hogy vagy igyekezzék a magyar kormány keresztülvinni azt, miszerint Ausztriában az édes-bor készitésére vonatkozó törvényes intézkedés hatályon kivül helyeztessék, vagy pedig a mi uj törvényünkben is csak szigorú korlátok felállítása mellett legyen az ily édes borok készitése megengedve. Különös hátrányául az osztrák törvénynek kell betudnunk azt, hogy a származás oltalmára vonatkozólag semmiféle intézkedést nem tartalmaz. Már pedig a törvénynek ily irányú hiánya a mi érdekeinket súlyosan érinti. Megengegjük, hogy az osztrák élelmiszer-hamisítási, valamint a tisztességtelen verseny ellen hozott törvénynek vannak ily irányú intézkedései, melyek a bor helytelen jelzésére is alkalmazhatók, mindazonáltal nagyon helyes lett volna erre vonatkozólag a bortörvényben is határozott tilalmat hozni. Annyival is inkább, mert hisz az osztrák törvény előirja, hogy a borkészítésre, kezelésre és forgalombahozatalára vonatkozó pontja a bortörvénynek minden oly helyiségben, a hol bort raktároznak, kezelnek, vagy kimérnek, feltűnő helyen kifüggesztendők. Ha tehát a törvényben a származás faja, jellege stb. védelmére vonatkozó intézkedés nem foglaltatik, úgy az ezekre vonatkozó, esetleg létező tilalmak nem állittatnak a borkezelósnél alkalmazott eg} r ének szemei elé, s igy épen a hamisitásnak azon nemére, mely legszélesebb alapon ós leggyakrabban kö vettetik el, az érdekeltek figyelme nem volt felkölt ve. Mint ismeretes, borainknak egy igen jelentékeny hányada évenkint Ausztriába szállittatik ki. Ezeket a borokat azonban nem mint eredeti magyar borokat, hanem tisztán, vagy keverve idegen névvel hozzák forgalomba, a mi semmi esetre sem válik bortermelésünk javára. Különösen áll ez a tokajiborokra nézve, melyek nagy része nem tiszta állapotban, hanem házasitva árusittatik és vitetik ki Ausztriából a vámkülföldre. Ha sikerült a Németországgal múlt évben kötött uj kereskedelmi szerződésbe oly intézkedést felvétetnünk, mely alkalmas a Németországban divott tokaji-borhamisítások üldözésére, mennyivel inkább kívánhatjuk meg a, tokaji-borok védelmét Ausztriában. Ismeretes, hogy a tokaji bortermelést válság fenyegeti. Ennek a válságnak megszüntetésének mindenesetre első feltétele az, hogy legalább a közös vámterületen belül a tokaji bor jellege a legtökéletesebben megóvassék. Hiányát tapasztaljuk az uj törvénynek abban az irányban is, hogy az elítélések hírlapi közzététele és. az elitéltek nevének minél szélesebb körben való publikálása nem tétetik kötelezővé. Már pedig véleményünk szerint ez a leghatásosabb büntetés. A pénzbírságot, bármily nagy legyen is az, egy virágzó üzlet alig érzi meg; az elzárás elől a hamisító személyét kellő időben biztonságba helyezheti. De ha a hamisító a közönség tudomására hozzák, úgy az óvakodni fog ily helyen szerezni be borszükségletét ós ez által a bűnös legjobban lesz sújtva. Ausztria és Magyarország között a borforgalom rendkívül élénk. Mi nem csak sok bort exportálunk, hanem több százezer hektoliterre rug az import is. Közgazdasági szempontból tehát ránk nézve igen fontos azt tudni, hogy az importálással foglalkozó egyének megbízhatósága ellen komoly jelenségek nem merültek-e fel, a melyek kívánatossá teszik az ilyenekkel az üzleti összeköttetést megszüntetni.
