Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-360
50 360. szám. helyettesévé a bizottságnak bármely tagja s következésképen az ügyvédi kamara által választott tagok is kinevezhetők legyenek. De a bizottság helyes megalakítására nem elegendő, ha a törvény csak megengedi, hogy az elnökség a bizottságnak összes tagjai sorából legyen kinevezhető, hanem szükséges, hogy e részben bizonyos mórtékig kötelező szabály is állapittassék meg, legalább is annak biztosítására, hogy az elnökségben a jogszolgáltatásnak két főtényezője, a birói ós az ügyvédi kar tényleg is megfelelő számban képviselve legyen. Ebből a czélból a javaslat az elnök helyettesek kinevezésére nézve az ügyvédi kart a birói karral állítván párhuzamba, kötelező formában azt az elvet állítja fel, hogy az elnök helyet . teseivé ugyanannyi ügyvódtagot kell kinevezni, a mennyi a birói karból neveztetik ki, nem érintvén egyébként a ministernek azt a jogát, hogy elnök helyettesekül a birákon és ügyvédeken kívül más tagokat is nevezzen ki. Ily directivát magának az elnöknek kinevezésére nézve önként órthetőleg nem lehet felállítani. Az 1874 : XXXIV. t.-cz. 4. §-a most csak egy elnökről és ennek egy helyetteséről tesz említést. Egy elnökhelyettes azonban főként a budapesti vizsgáló bizottságnál nem elegendő, mert a vizsgázók nagy számára való tekintettel, egy időben párhuzamosan 3—4 vizsgáló bizottság is működik, s az elnöknek és helyettesének akadályoztatása esetében az elnöki teendőknek helyettes útján való ellátásáról gyakran kell gondoskodni. Erre való tekintettel a javaslat az elnökhelyettesek számát általában nem korlátozza, hanem lehetővé teszi, hogy a szükségnek megfelelő számban legyenek kinevezhetők. Az ügyvédi vizsga színvonalának állandósága érdekében több oldalról az a kívánalom nyert kifejezést, hogy eltórőleg a fennálló állapottól, mely szerint a bizottság évenként újra alakittatik, a bizottság több, nevezetesen legalább is három óv tartamára alakittassék meg. A javaslat azonban ebben az irányban tartózkodott a fennálló állapot módosításától; mert küszöbön lévén az ügyvédi rendtartásnak általános reformja, az ügyvédi vizsgáló bizottságnak hosszabb időre való megalakítása nehézségeket okozhatna az általános reformnak megfelelő állapotra való átmenetnél. Hiánya az 1874 : XXXIV. t.-czikknek, hogy az ügyvédi vizsgát csak egy ízben és csak egészben lehet ismételni. Ez a korlátozás czélja szerint ugyan az ügyvédi vizsga szigorát kívánja előmozdítani, a gyakorlatban azonban ép az ellenkező eredményre vezetett. A vizsga ismétlése esetében ugyanis a vizsgáló bizottságok nem szívesen veszik magukra a felelősséget, hogy már érettebb korban levő jelölteket az ügyvédi pályától véglegesen elzárva, más pálya keresésére kényszerítsenek ; ezért gyakran igen gyenge kószültségű jelölteket is kegyelemből képesítettek az ügyvédi gyakorlatra s csak igen kivételesen éltek ily esetekben a visszautasítás jogával. Ha a jelölt visszautasítása nem jár egész jövőjére s további sorsára kiható ezzel a jelentőséggel, és igy a vizsgáló bizottság elhatározásaim ! nem áll ily súlyos következmények megfontolásának kényszerítő befolyása alatt, inkább lehet a vizsgánál a kellő szigort alkalmazni és ennek érvényesítését megkövetelni. Azért is az ismétlések számbeli korlátozásának megszüntetése előreláthatólag jobban fogja a vizsgálatok szigorát előmozdítani. Ugyanerre a czélra fog szolgálni az is, hogy a vizsgatárgyak egyik szakcsoportjából is megengedi a javaslat a jelölt visszautasítását. Olyan esetben » ugyanis, a midőn a jelölt csupán a vizsgatárgyak egyik szűkebb csoportjában nem tanúsított kellő készültséget, a vizsgatárgyak leenagyobb részéből azonban teljesen megfelelt, a vizsgáló bizottságok nem érnek a visszautasítás joga-