Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.

Irományszámok - 1906-379

379. szám. 389 Mindezen adatok igazolják, hogy a tanitók anyagi helyzetének javításához az 1893 : XXVI. t -czikk életbeléptetése óta az állam jelentékeny összeggel járul. Mindazonáltal az 1893 : XXVÍ. t.-czikknek azon rendelkezése, a mely a községi és felekezeti tanitók fizetési minimumát 300 forintban állapítja meg, immár tarthatatlan, már azért is, mivel a megélhetési viszonyok azóta kedvezőtlenebbekké váltak, de tarthatatlan a mostani fizetési minimum főleg azért, mivel a községi és hitfelekezeti tanitóknak ugyanazon nemzeti és népművelődési feladatot kell megoldaniok, mint az államiaknak ; velük szemben a népoktatási törvények ugyanazon képesítést és ugyanazon kötelességek teljesítését követelik, mint a más jellegű iskolákban működő tanítóktól ; nem volna tehát méltányos, ha az állami és a nem állami tanitók javadalmazása között továbbra is mélyreható különbség maradna fenn. MulhatJanul szükséges tehát emelnünk a tanítói javadalmazást; azonban midőn a jelen törvényjavaslat a szükségletnek lehető mértékben érvényt akar szerezni, úgy, hogy az iskolafentartók és az állam elmennek a mai teherviselési képesség határáig, csak hogy a tanitók tisztességes megélhetését biztosítsák: egyszersmind arról is kellően kellett gondoskodni a javaslatban, hogy a népneveléshez fűzött fontos nemzeti, nép művelődési és szociális feladatokat a tanitók minél jobb sikerrel oldják meg. A tanítói fizetések rendezésénél ily alapon a következő elveket tartottam szem előtt: a) Az állami, valamint a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanitók kezdőfizetése teljesen egyenlő legyen. b) A mennyiben a további fokozatokban egyfelől az állami, másfelől a községi és hítfelekezeti tanitók fizetése között különbség áll elő, főképen az okból, mert az utóbbiakról az állam nem mint iskolafentartó és az iskolával rendelkező, hanem csupán mint segélyt nyújtó tényező szerepel, ez a különbség, a községi és hitfelekezeti tanitók javára, az illető iskolafentartók által kiegyenlíthető legyen. Ezt az állam részéről lehetővé teszem azáltal, hogy a törvényjavaslat 13. §-ának második bekezdése szerint jogában áll az iskolafentartó községnek, illetőleg hitközségnek az államsegélylyel kiegészített tanítói javadalmazást az állami tanitók fizetése arányában saját erejéből felemelni a nélkül, hogy ennek következtében az államsegély megvonható, vagy leszállítható lenne. c) Végre figyelemmel az egyes községekben a megélhetési viszonyok különböző voltára, a tanítói fizetéseket nemcsak az állami, hanem a községi és hifelekezeti tanítókra nézve is három fokozatba osztottam. Az első fizetési fokozatba tartoznak azok a tanitók, a kik az első és második polgári lakbérosztályba sorozott községekben, a második fokozatba azok, a kik a harmadik lakbérosztályba és végre a harmadik fokozatba azon tanitók, a kik a negyedik lakbérosztályba sorozott és a lakbérosztályba egyáltalán nem sorozott községekben vannak alkalmazva. Az alapfizetés minimuma az első fokozaton 1200 korona, a második fokozaton 1100 korona, az utolsó fokon 1000 korona. Ezen alapfizetésbe sem az iparosés kereskedötanoncz-oktatásért, sem pedig a gazdasági ismétlő-oktatásért nyert tiszteletdíj be nem számitható. Ez az alapfizetés, ámbár bem éri el a tanítók által óhajtott minimumot (a XI. fizetési osztály 3. fokozatát), mégis az adott viszonyok között és különösen arra való tekintetből, hogy az iskolafeutartók túlnyomóan nagy része ezt a minimumot sem képes önerejéből biztosítani, kielégítőnek mondható. Azt sem szabad ugyanis figyelmen kivül hagynunk, hogy a tanító már 20, illetőleg 21 éves éves életkorában rendes fizetéssel és nyugdíjjogosultsággal lép szolgálatba, mi g