Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.

Irományszámok - 1906-374

374. szám. 225 Pályaáthidalások hidfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei és bolto­zatai — a mennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasuton egyálta­lában kivitelre kerülnének — kőből, téglából vagy portlandcement beton­ból, tartószerkezetei pedig fából vagy vasból lesznek előállitandók ; meg­jegyeztetvén, hogy fatartószerkezetek mellett, pillérek helyett, falazott lába­zatokra állítandó fajármok is alkalmazhatók. A pályaáthidalások egészen vasbetonból is készíthetők. A beocini cementgyárból a Dunához vezető lófogatú vontatóvágány keresztezése akként állítandó elő, hogy a helyi érdekű vasút felé mind a két irányból emelkedéssel haladjon. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalások tervezésénél és épitésé­nél — különösen a tartószerkezet számításánál alapul veendő terheléseket, valamint a hidpálya elrendezését Ó3 szerkezetét illetőleg — az érintett köz­utak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figye­lembe veendők lesznek. Pályaáthidalások, valamint támasztó és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készitendök, az illető szabványokban "vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megálla­p itt at ni. Útátjárók, párhuzamos utak, utszabályozások és állomási hozzájáró utak­ban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyilású áteresztők vagy hidak építendők, melynek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetőleg alkat­részeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti műtár­gyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előirt feltételek mérvadók; 030 méternél nem nagyobb nyílás­sal bíró fedett utáteresztők helyett — alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon — tölgye vagy vörös fenyőfa-tömlők is alkalmazhatók. Meg­jegyeztetik ide vonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági (országos) ós egy­általán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Altalános érvénynyel mindazon vasúti ós közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkal­mazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokhoz, vala­mint hídfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz, alapczölöpökhöz és alaprácsok­hoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapo­zást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt tel­jesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alap­nak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása, illetőleg elmozdulása, alá­mosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Minden követelmények szemmel tartásával az alapozások módja ós mély­sége minden egyes esetben — a terep- ós talajviszonyoknak ós a még egyéb­ként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és épít­ményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előirt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése ós a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapittatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 0*80 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad Főrendi iromány. Vlí. 1906—1911. 29

Next

/
Thumbnails
Contents