Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

317. szám. 155 Mig a törvényjavaslatnak 37. §-a általában az ipart terhelő balesetbiztositasi költségeknek mikénti fedezéséről, nevezetesen a felosztó és kirovó eljárás szerint való megosztásáról rendelkezik, addig a 38. §. a kisiparosoknak (kiskereskedőknek) a biztositásba bevont köreire nézve az okét terhelő balesetbiztosítási költségek fedezésére nézve egészen különleges eljárást állapit meg. A kisipar teherviselési képességével ugyanis a balesetbiztosításnál különösebb mérvben kell számolni. A mig ugyanis egyfelől a kisiparban szintén fenforgó baleseti veszélyre való tekintettel a kisiparnak a biztosításba való bevonása úgy a szavatossággal terhelt munkaadók, mint a kisipar fizetési képessége által kellően nem biztositott munkások ellátása erdekében szükséges, addig ezzel szemben a csekély szolgáltatási képességre való tekintettel a biztositási költségek megállapítása szempontjából a kisipar különös figyelemre és gondozásra szorul. Ebből a czélból a törvényjavaslat 38. §-a a kisiparosokkal (kisebb kereskedőkkel) szemben az utólagos felosztás és kirovás szerinti költsógfedezóst mellőzi ós e helyett azokat biztositási díjak fizetésére kötelezi. A íelosztó és kirovó eljárás mellőzése a pénztár szempontjából is szükségesnek és indokoltnak mutatkozik, mert a kisiparosok nagy száma mellett azokkal szemben a felosztó és kirovó eljárásnak alkalmazása kezelési szempontokból csaknem leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék. Ezzel szemben a biztosítási díj fizetésének rendszere annál könnyebben vihető keresztül, mert a kisiparosok es azok alkalmazottai a betegség esetére való biztositás szempontjából a Kerületi munkásbiztositó pénztáraknál már amúgy is egyénenként nyilvántartatnak, a kisiparosok ez alkalmazottak után már a betegség esetére való biztosítás szempontjából rendszeres járulékok fizetésére kötelezve vannak ós igy e nyilvántartás ós járulékfizetés mellett a kisiparosoknak a balesetbiztosításra való díjfizetése és illetőleg e díjfizetési rendszernek a kisiparosokkal szemben való alkalmazása nehézségekbe nem ütközik. Nehogy azonban a balesetbiztosítás költségei túlságos mérvben legyenek a kisiparosokkal szemben megállapíthatók, a törvényjavaslat e díjak évi összegének nagyságát már előzetesen is megállapítja. Nevezetesen kimondja a törvényjavaslat, hogy a biztosítás első tiz óvóbe

n a kisiparosok (kisebb kereskedők) minden egyes biztosított alkalmazott után évenként 3 korona, a biztositás tiz éve után pedig 5 korona évi biztosítási díjat fizetnek. Németországban az ottani balesetbiztosítási törvény a kisiparosok által alkalmazottaik után fizetendő balesetbiztosítási díj évi összegét 4 márkában állapítja meg és mint a tapasztalatok mutatják, a kisipari balesetbiztosítás költségei ez évi biztositási díjjal fedezhetők. 'Bár a törvényjavaslat hazai kisiparosaink kedvezőtlenebb helyzetére való tekintettel az évi biztosítási díjösszegét csekélyebb összegben állapítja meg, mégis remélhető, hogy a kisipari balesetbiztosítás költségei túlnyomó részben, sőt esetleg egészben, e biztosítási dijak mellett is fedezhetők lesznek. Az országos munkásbetegsegélyző és 11 ale set biztosító pénztár az ekként megállapított évi díjat természetszerűleg megtelelő módon, hetenként befizetendő összegekre osztja fel, nehogy a kisiparosok a balesetbiztosítás költségeivel egy összegben terheltessenek meg és ez a telosztas, mint emiitettem, abból a szempontból is szükségesnek ós czelszerunek log mutatkozni, hogy a kisiparosoktól a balesetbiztosítás heti költségei a betegsegélyezésre fizetendő heti járulékokkal egyidejűleg hajtassanak be Azt a határt, a meddig ez a különleges balesetbiztosítási költsógkirovaSi eljárás alkalmaztatik, a törvényjavaslat 38. §-a akképpen állapítja meg hogy az ezen szakaszban foglalt rendelkezések szempontjából azok a munkaadók tekin88. §. 20»