Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

317. szám. 153 Ezekben ismertettem a különböző fedezeti rendszereket, azok előnyeit és hátrányait, az azokra vonatkozó legfontosabb számbeli eredményeket, valamint igyekeztem a rendelkezésemre álló adatok alapján tájékozást nyújtani a tőkefedezeti és felosztó-kirovó rendszer szerinti biztosítási költségekről. Levonva ezekből a következtetést, viszonyaink között ez idő szerint nem a tőkefedezeti rendszer, hanem csak a felosztó-kirovó rendszer elfogadását kell javasolnom ós pedig a 39. §-ban javasolt azzal a tartalékozással, mely a terheknek a jövőben való fokozatos emelkedésével szemben a jövő ipari nemzedéknek kellő biztositókot nyújt. A balesetbiztosítás költségeinek fedezeti módjárál szólva, szóba kerül magának a balesetbiztosítás költségeinek kérdése is. Ez a kérdés kétsé rtelenül egyike a legfontosabbaknak ós nem jogosulatlan álláspont az, mely a törvényjavaslatot a vele járó költség szempontjából is igyekszik birálat tárgyává tenni, azt kutatva, hogy a balesetbiztosításnak törvényes utón ós pedig a törvényjavaslatot értelmében való megvalósításából származó előny meg fogja-e majd érni azt a terhet, a mely a kötelező balesetbiztosítás kimondásával szükségképpen az iparra nehezedni fog? Ez pénzkórdós, a melyre pontosan csak számadatokkal kellene felelni. Ezekkel az adatokkal azonban nem rendelkezünk. A kötelező balesetbiztosítás egyéni költsége három tényező ismeretétől függ. Ahhoz, hogy a törvényjavaslat értelmében szervezett balesetbiztosításból az egyes üzemekre eső terhet megállapíthassuk, tudni kell a kötelezett vállalatok, illetve munkaadók számát, a kifizetett évi javadalmazások összegét és az egy évben előfordult balesetek számát, nemét és fokát. Tehát részletes ipari statisztikára, kimerítő bórstatisztikára ós még pontosabb balesetstatisztikára van szükség, ha arra akarunk megfelelni, hogy például a kötelező balesetbiztosítás ilyen vagy olyan, szövetkezeti vagy állami kezelésű, felosztásos vagy tőkefedezeti költségviselési berendezés mellett hazánkban a törvény életbe lépte után egy bizonyos iparágban, bizonyos meghatározott számú munkás után a munkaadónak körülbelül mennyibe fog kerülni? A biztosítás szervezeti és igazgatási költségeit itt figyelmen kivül kell hagyni, mivel ezek más alapon állapithatók meg és fognak fedeztetni. Kérdés már most az, hogy van-e olyan ipari munkabér- és balesetstatisztikánk, a melynek alapján a balesetbiztosítás költségeire nézve csak megközelítő számításokat is lehetne tenni. Altalánosságban erre a kérdésekre csak tagadó feleletet lehet adni. Van ugyan az 1893. évre vonatkozó gyári termelési statisztikánk, de ez az iparnak csak egy részéről, a gyáriparról, de itt sem valamennyi olyan gyárról szól, melyek balesetbiztosítási kötelezettség alá esnének, tehát a vállalatoknak c igen kis részéről adna számot ós nyújtana képet. A megfelelő ipari statisztika, mely a biztosítás keresztülvitele alkalmával majdan készítendő ipari katasztert már szinte előzőleg magában foglalná, egyúttal az itt megejtendő számadásokhoz mérten a szükséges munkabér-adatokat is nyújtaná. Azonbao ez idő szerint ezzel sem birunk. Baleset-statisztikánk csak legújabban helyezkedett némileg szilárdabb alapokra. Bár komoly, gondos ós teljesen megbizható munka, anyagának teljes megbízhatóságához még mindig nagyon sok kétség fór és használhatóságát majd csak több következő évi felvétel egybevetése után lehet megítélni. Hazai statisztikai anyagra tehát ebben a kérdésben nem támaszkodhatunk, ez alapon még csak nagyjában hozzávetőleges számításokat sem Lehet tenni. Ámde nemcsak mi vagyunk igy. Németország ós Ausztria sem voltak Főrendi iromány. VI. 1906—1911. -o