Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

317. szám. 135 A másik rendszer hazája Németország. Lényege a következő : A folyó évi kártalanítások, illetve költségek az év végével összegeztetnek. Ez az összeg a biztosító érdekeltség egyes tagjaira a náluk alkalmazott munkások száma, illetve azok bére, valamint a veszélyességi táblázat alapján az egyes üzemekre nézve megállapított arányszám szerint felosztatik és kirovatik. Elnevezése felosztó és kirovó rendszer, németül, mely általánosan elfogadott műelnevezéskónt alkalmaztatik erre a rendszerre: Umlage verfahren. E rendszer szerint tehát nem az illető évben megállapított kártalanításoknak több évre felosztott tőke-értéke szedetik be a tagoktól, hanem évről-évre csak az az összeg rovatik ki a tagokra — természetesen a veszélyességi táblázat és osztály szerint, valamint kifizetett munkabére ,után — niely az előző évben tényleges kiadást képezett. Az előbbi tehát — ha a díjszabás helyes — állandó jellegű, a ózbbuti évről-évre terjedő változó díjfizetéssel jár. Ez a két rendszer lényege. Állítsuk már most egymással szembe mindkettőt, előnyeikkel és hátrányaikkal, úgy a mint azokat az elmélet és gyakorlat emberei kimutatni igyekeznek. Az osztrák tőkefedezeti rendszer előnyei gyanánt a következőket emelik ki : 1. A jövőt feltétlenül és teljesen csak ez a rendszer biztosithatja. A felosztó rendszerben, melynél a tőke nem fedeztetik, abban a pillanatban, melyben a biztosító intézet vagy szövetkezet megszűnik működni, egyáltalában nem lehet többé kártalanításról szó, a járadékok nem folynak tovább. A szerencsétlenül járt és esetleg élete végéig kártalanításra szoruló munkás, a ki arra igénynyel bir, e mellett a rendszer mellett a tőkefedezeti rendszeri < I ellentótben így tulajdonképen teljesen biztosítva nincsen. 2. Minthogy a tőkefedezeti rendszernél a tőke fedeztetik, a költségek viselésében az aránylagos igazság elve van megvalósítva. Ennél a rendszernél nem fordulhat az elő, ha t. i. tökéletesen van keresztülvive, hogy a költségeket viselő tagok a későbbi években, így különösen azok, a kik később lépnek a szövetség kötelékébe, jobban terheltetnek meg a járadékok folytonos emelkedésénél fogva, mint az előző években. 3. A tőkefedezeti rendszernél a hozzájárulási kulcs emelésére később a biztosítás-technikai számítások pontossága folytán nincs szükség, a költségeket viselők előre tudják a reájuk eső terhek nagyságát! A termelésnek tehát itt a balesetbiztosítás költségeivel évente nem mint egy előre meg nem határozható kétséges kiadással, hanem,- mint a költségvetésig épen meghatározott voltánál fogva könnyen beállítható tétellel kell csak számolnia. 4. A tagok által fizetendő járulékok állandók lévén, az esetleges ipari válságok idején a terhek nem súlyosabbak, mint azelőtt voltak, mig a felosztó-kirovó rendszer szerint az évenként emelkedő terhek ilyenkor súlyosai>han érintik az ipart, különösen ha régi vállalatok megszűnnek és újak nèm keletkeznek helyükben, inert a teher akkor kevesebb vállalat között oszlik meg. 5. Ugyanez az eset állhat elő munkabér csökkenések esetén a kirovó-felosztó rendszer mellett, mert a magasabb összo_>; kisebb munkabér-Összegekre osztandó fel, a mi a tőkefedezeti rendszernél szintén ki van zárva. A felosztó és kirovó rendszer előnyei gyanánt pedig ezeket szokták felemlíteni : 1. A felosztó ós kirovó rendszer mellett szól a tőkefedezeti rendszernek az a hátránya, hogy az ehhez szükséges statisztikai anyagra, a melynek nyomán a valószínűségi számitások eszközölhetők volnának, nagyon nehéz