Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
317. szám. 123 ben tehát olyan alkalmazottak, illetve üzemek jelentkeznének biztosításra, akik, illetőleg a melyek a taxativ felsorolásba bele nem illeszthetők, ezeknek biztosítási bejelentését az országos pénztár nem fogadhatja el. Az országos pénztár a beérkezett és esetleg a vizsgálat következménj^eképen helyesbített adatok alapján állítja tehát össze a balesetbiztosításra bejelentett alkalmazottakról és illetve az alkalmazottak munkaadóiról és ezek üzemeiről vezetendő törzskönyvet és tartja nyilván abban mindazokat az adatokat, a melyek a balesetbiztosítás szempontjából fontossággal bírnak. A törvényjavaslat előírja, hogy a törzskönyvben az alkalmazottak, illetve azok munkaadói iparágak és kerületi munkásbiztositó pénztárak szerint tartandók nyilván, főkép abból a czélból, hogy a kerületi munkásbiztositó pénztárat szamára a törzskönyv alapján a szükséges felvilágosítások bármikor megadhatók legyenek. Ebből a czélból ós tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat 23. §-a értelmében részben a betegség, részben a balesetre való biztosítás czóljábóL maguk a kerületi munkásbiztositó pénztárak is nyilvántartásokat vezetnél,, a törvényjavaslat előírja, hogy az országos pénztár az adatoknak a törzskönyvbe való bevezetése után a véglegesen megállapított adatokat saját nyilvántartásaiban való keresztülvezetós czóljából a kerületi munkásbiztositó pénztárakkal közölni tartozik. Hogy a törzskönyv adatai állandóan helyesek és a tényleges viszonyoknak megfelelőek legyenek, a törvényjavaslat 33. §-a ugyancsak gondoskodik arról is, hogy a munkaadó személyében, vagy az üzemben beálló mindennemű változások, melyeknek a balesetbiztosítás szempontjából jelentőségük van ós a melyek a 32. §. értelmében az országos pénztárnak szintén bejelentendők, illetve tudomására hozandók, az országos munkásbetegsególyző és balesetbiztosító pénztár által a törzskönyvben szinl.én kellőképen nyilvántartassanak és illetve e változások a törzskönyvbeli adatokon keresztül vezettessenek. A törvényjavaslat azon az alapon áll, hogy a kötelező balesetbiztosítás költségeit, mint természetszerűleg is a termelés költségét, abban a részében, mely az állami hozzájárulás által fedezett részen túl fenmarad, az egyes biztosításra kötelezett üzemek tulajdonosainak kell viselniök. Minthogy ez a balesetbiztosítás költségeihez való hozzájárulás tulajdonképen az üzemhez, az üzem tulajdonához kapcsolódik hozzá, a méltányosság feltétlenül követeli, hogy az egyes üzemek munkaadói olyan arányban járuljanak a kötelező balesetbiztosítás költségeihez, a milyenben annak előnyeit élvezik, illetve a minő mórtékben a balesetbiztosító intézmény nyújtotta kedvezményeket az illetők üzemei igénybe veszik. Méltányos tehát e költségviselésnek a gyakorlatban való arányos megállapítása, vagy legalább olyan megosztása, mely a valószínűség figyelembevételével — tökéletesen, pontosan a méltányos mérték meg nem állapitható — ezt a móltányos arányt a lehetőségig megközelít i. A különböző veszélyességű üzemek a balesetbiztosítás előnyeit abban az arányban veszik jobban igénybe, a mely arányban nagyobb, vagy kisebb veszélyességet, a balesetek nagyobb vagy kisebb veszélyét rejtik magukban alkalmazottjaikra nézve. Az az üzem tehát, a mely nagyobb veszélyességgel dolgozik, móltányos, hogy aránylag és pedig nagyobb veszélyessége arányában megfelelő magasabb összeggel járuljon a kötelező balesetbiztosítás költségeihez, mint a kisebb veszélyességű üzem. Vagyis a teherviselés alapja a kölcsönösség elvének érintetlen hagyása mellett az üzemek különböző veszélyességi foka. Ennélfogva a balesetbiztosítás berendezésének egyik elsőrendű fontosságú kérdése a különböző és a balesetbiztosítás szempontjából figyelembe jövő üzemek veszélyességi fokozatának megállapítása, még pedig úgy, hogy az u. §. 16*
