Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
317. szám. 119 munkásbiztositó pénztáron kivül a vállalati betegsegélyző pénztárak, sőt a 195. §. szerint a bizonyos tagsági létszám mellett fenmaradó magánegyesületi betegsegélyző pénztárak is közvetitő szervül szolgálnak. E helyett a többszörös biztositás helyett rendszeresitette a törvényjavaslat 24. $ -a a magasabb átlagos napibér-osztályban való biztosítást, mely a biztosítottak érdekeit minden tekintetben kielégíti, s a mellett a kerületi munkásbiztositó pénztáraknak az ellenőrzésre és ezzel a betegségszinlelés megakadályozására is módot nyújt. Nehogy a pénztári tagok betegségük alatt, illetőleg abban az időben kérjék a magasabb átlagos napibér-osztályba való felvételüket, a midőn betegségük bekövetkeztét már érzik és ezáltal jogtalanul vegyenek igénybe magasabb segélyezéseket, a mi mindenesetre a többi biztosított pénztári tag megkárosítását jelentené, a törvényjavaslat 24. §-a intézkedik az iránt is, hogy a magasabb átlagos napibér-osztályban való önkénú >s biztositás s illetve a magasabb napibérosztályba való felvétel előzetes orvosi vizsgálat kedvező eredményétől legyen függővé tehető. Az 1891. évi XIV. t.-cz. 17. és 18. §§ a betegség esetére fizetendő járulókokat az átlagos napibér, illetve tényleges napibér vagy fizetés 2—5 százalékában állapították meg, azzal a korlátozással, hogy közvetlenül a betegsegélyző pénztár megalakulása után 2°/o-nál magasabb járulék nem szedhető, továbbá hogy 2°/o-nál magasabb a járulék abban az esetben sem lehet, ha a pénztár a törvényben megállapított legcsekélyebb mérvű segélyezésnél nagyobb segélyezést nyújt. A törvényjavaslat 25. §-a a szedhető betegsególyezósi járulékok minimumát szintén 2°/o-ban és maximumát ugyancsak 5°/o-ban állapítja meg, a nélkül a korlátozás nélkül azonban, hogy a járulékok felemelése a nyújtott segélyezések mérvétől bármilyen irányban függővé volna tehető. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis az 1891. évi XIV. t.-cz. ismertetett korlátozó rendelkezései mellett kedvező adatokat nem szolgáltattak. Eltekintve ugyanis attól, hogy a betegsegélyző pénztárak megalakulásuk alkalmával 2°/o-os járulékkulcs alapulvétele mellett az annak idején kibocsátott minta-alapszabályok alapján a törvény szerint legcsekélyebb mérvű segélyezést a családtagok részére betegség esetében ingyen nyújtandó orvosi gyógy kezeléssel ós gyógyszerekkel is kiegészítették, tehát a betegség esetében nyújtandó segélyek törvény szerinti legcsekélyebb mérvét a családtagok segélyezésével felemelték, illetve kiegészítettek, minek következtében a járulékszázaléknak később szükségessé vált felemelése a legnagyobb nehézségekbe ütközött abból a szempontból, mert a törvény világos rendelkezései következtében előzetesen a családtagok ingyenes gyógykezelését a nyújtott segélyezések közül törölni és igy a segélyezések mérvét a törvényszerű legcsekélyebb mérvre leszállítani kellett, az idézett változtatás azért is indokolt, mert a járulékszázalékok felemelése mindig bizonyos ellenszenvvel ós visszahatással találkozik a biztosítottak részéről is, ha ezzel szemben a pénztárnak nem nvujtatik mód, hogy a felemelt járulékok ellenében, ha nem is l<-uyeges, de mégis bizonyos mértékű, a viszonyok által megengedett nagyobb elli'iiszolgáltatást nyújthasson. Az 1S91. évi 14. t.-cz. 17. §-a szerint a, betegsegélyző pénztárak az összes biztosított tagok után i es járulékkulcs alapján megállapitott járulékokat szedhettek. Ez egységes járulókszázalékji rendszer mellett tehát a foglalkozások veszélyességének, a bizonyos helyeken járó magasabb segélyezési költségeknek és a pénztári Bzolgáltatmányok nagyobb vagy kisebb mérvű igénybevételének a biztosításra való befizetések nagyságának megállapítására
