Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
317. szám. 113 tényleges bejelentéséig sajátjából volt köteles megfizetni, addig a törvény* javaslat 14. §-a, számolva azzal a körülménynyel, hogy a biztosításra kötelezett alkalmazottnak más biztositási kötelezettség alá eső üzemben való munkába állása esetén az illető alkalmazott utáni fizetési kötelezettség az l \j munkaadót terheli, a törvény 26. §-ának idézett szakaszát olyképpen módosítja, hogy a munkaadó a kilépésnek a törvényes határidőben való be nem jelentése esetén a járulékokat a bejelentés tónjdeges megtörténtéig, de ha az alkalmazott más biztositási kötelezettség alá eső üzemben munkába állt, csak ez ujabbi munkába állás napjáig tartozik egészen a sajátjából befizetni. Az önkéntes biztosításra vonatkozó bejelentések ugyanazon módon és adatok közlése mellett, mint a hogy a törvényjavaslat 12—14. §§. megállapítják, az önkéntes tagok által a kerületi munkúshiztositó pénziáraknál közvetlenül teendők meg; természetes azonban, hogy ha az önként biztosithatókat a törvényjavaslat 7. §-ának utolsó bekezdései alapján a munkaadó jelenti be a munkás biztosító pénztárnál, abban az esetben a bejelentés és az ennél megkívánt összes adatok közlese az illető munkaadó feladata lesz. A törvényjavaslat 12—1.5. §§; értelmében tett bejelentésekről a munkásbiztositó pénztár a munkaadónak elismervényt ad. Szükséges ez azért, mert egj'felől a bejelentések elmulasztásának súlyosabb természetű következményei vannak ós igy a munkaadónak a bejelentési elismervény e következmények ellen biztosítékul szolgál, másfelől pedig azért, mert a bejelentésből származó jogigényeket a kiszolgáltatandó elismervénynyel szintén igazolni kell. A mint a munkásbiztosító pénztár által a bejelentésekről kiadandó elismer vények a munkaadók igazolásául szolgálnak, épp úgy gondoskodni kell arról is, hogy a biztosított alkalmazottaknak .jogaik és igényeikigazolhatása czéljából szintén megfelelő tagsági igazolványok állítassanak ki. A törvényjavaslat 17. §-a tehát az eddig csak a betegsegélyző pénztár alapszabályaiban szabályozott tagsági igazolványok kiadásának kötelezettségét rendeli el. E tagsági igazolványok a biztosított pénztári tagoknak adandók ki ós azokat szabályszerűit a kerületi numkásbiztositó pénztár, mint az országos biztosító pénztár helyi közvetítő szerve, állítja ki. Tekintettel azonban arra, hogy a biztosítottak nagyobb száma esetén a tagsági igazolvány kiállítása a biztosító pénztárra esetleg túlságos nagy terheket róhatna, továbbá tekintettel arra, hogy a munkaadóknak szintén" érdekükben áll, hogy a saját hozzájárulásuk mellett biztosított alkalmazottaiknak, tagsági és segélyezési jogaik és igényeik igazolására, megfelelő igazolványok álljanak rendelkezésükre, a törvényjavaslat feljogosítja a kereskedelem ügyi m nistert arra, hogy a közbatósági vállalatokat és hivatalokat, valamint-, azokat a munkaadókat, kiknél állandóan tOO-nál több munkás nyer alkalmazást, a kik behate teendők ellátására kellő számú irodai munkaerővel rendelkeznek és a kiknél, illetve a melyeknél a közhatósági jelleg, vagy a vállalat aagyobb terjedelme következtében e jog kifogástalan gyakorlására nézve kellő garanozia van, feljogosíthassa, illetve kötelezhesse arra, hogy alkalmazottaik részire •[ kerületi hiztositó pénztártól átveendő tagsági igazolványokat saját felelősségükre maguk állítsák ki. A törvényjavaslat szerint a biztosított tagok a tagsági igazolványért bizonyos, az országos pénztár alapszabályaiban meghatározandó díjat tartóz? "ak fizetni, E díjfizetési kötelezettség oka, csali »n az, hogy az országos munkásbetegsególyző ós balesetbiztosító pénztárnak az igazolványok kiállításává] járó költségei megtéríttessenek. A díjfizetési kényszer előírásának tulajdon15. §. 16. ft. Főrendi iromány. VI. 1906—1911. 16
