Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

317. szám. Ill javaslat mellőzi s illetve e rendelkezésnek hatályon kivül helyezését ajánlja. A szerzett tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a törvény idézett szakasza a visszaélésekre tág teret nyújt és hogy a munkaadók az idézett szakaszban foglalt joggal a legtöbb esetben csak olyan alkalmazottakkal szemben éltek, a kik betegség esélyének legkevésbbé vannak kitéve ; ellenben azon alkalmazottaikat, a kiknek körében a betegség gyakrabban előfordul, továbbra is a betegsególyző pénztáraknál biztositották, ugy hogy a törvény 6. §-a szintén egyik oka volt annak, hogy a betegség szempontjából kevesebb veszélynek kitett alkalmazottak elvonásával a betegsegélyző pénztárak a biztosítási czélra^szükséges kellő anyagi eszközökkel nem rendelkezhettek. A törvény 11. szakasza a betegség esetére való biztosítási kötelezettség előfeltételéül szolgáló bér vagy fizetés nagyságának megállapításánál a törvény 16. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés átvételével aképen intézkedik, hogy a lakbér vagy a természetbeni lakás egyenértéke, továbbá az esetleg élvezett pótlékok, az élelmezési pótlékok kivételével és osztalékok számitásba nem vehetők, úgy szintén nem vétetnek figyelembe e pótjavadalmazások a betegség esetére fizetendő járulékok megállapításánál sem. A törvényjavaslat e rendelkezését az indokolja, hogy a fizetéshatár, a melytől a biztosítási kötelezettség függ, eléggé alacsonyan van megállapitva, ugy, hogy a ; fizetés ez aránylag csekély összegének az egyéb pótlékokkal való kiegészítése az' alkalmazott biztosítási kötelezettsége szempontjából kívánatosnak nem mutatkozik. Különben is az említett pótjavadalmazások összege bizonytalan és azoknak fix értékét a legtöbb esetben pontosan megállapítani alig is lehet, úgy, hogy a pótjavadalma,zás<>k beszámítása csak ;i biztosítási kötelezettség alól való kibúvásra szolgáltathatna, alkalmat; a balesetbiztosításnál ellenben, hol a biztosítási kötelezettségre az élvezett javadalmazás összege befolyással nem bir, ellenben a javadalmazásnak csak a kártalanítások megállapításánál és természetszerűleg a biztosítási költség felosztásánál és kirovásánál van szerepe, e mollékjavadalmazásoknak a fizetésbe való beszámítása az alkalmazottak kártalanítási igényeinek lehető teljes mérvben való biztosítása érdekében szükségesnek mutatkozik. Végül a törvényjavaslat 1 1. szakasza intézkedést tartalmaz az iránt, hogy az élelmezésnek és egyéb természetbeni járandóságoknak egyenértéke mindenkor a kerületi munkásbiztositó pénztár alapszabályaiban állapítandó meg. E egyenértéknek a kerületi pénztáv alapszabályaiban való megállapítása azérl is czélszcrünek mutatkozik, mert a természetbeni járandóságoknak egyenértéke helyenként változik és a, kerületi pénztárban résztvevő érdekelti lehet első sorban illetékes arra,, hogy saját területére nézve e természetben

1 járandóságoknak egyenértékét ;i valóságnak megfelelőleg és helyesen m< állapíthassa. Az alapszabályokban történő megállapítás biztosítékot nyújt a megállapítás bizonyos állandóságára nézve, a. nélkül, bogy ez a megállapított egyenértéknek később szükségesnek mutatkozó megváltoztatását megakadályozná. II. FEJEZET. Bejelentési kötelezettség; a bejelentés és a tagság igazolása. A törvényjavaslat általában véve a bejeleniési kötelezettségnek azt a módját és rendszerét, a melyet az 1891. évi XIV. t.-cz. állapított meg, fentartja,