Főrendiházi irományok, 1906. V. kötet • 279-312. sz.

Irományszámok - 1906-286

286. szám. 197 séges, hol a pálya jelentékenyebb forgalmat közvetítő közutak vagy helységek, tanyai-, nyaraló-, fürdő-, munkás-, gazdasági-, gyári- és egyéb telepek közvetlen közelében, illetve azokon keresztül vezet el. Az állomások — a szükséghez képest — az illető szabványokban vagy részlettervekben, avagy rendeletileg megállapítandó kiterjedésben és módon lesznek bekeritendők, valamint megfelelő szerkezetű kapukkal és ajtókkal ellátandók. Utak és útátjárók szélein karfák, kerékvetők vagy keritések csak ott alkalmazandók, a hol azok a fenforgó helyi viszonyoknál és a még egyébként íinyelembe jövő körülményeknél fogva biztonsági tekintetekből nem mellőzhetők; e mellett azonban figyelembe lesznek veendők azon szabályok és szabványok is, a melyek karfák és kerékvetők alkalmazását és előállítását illetőleg állami és tőr vényhatósági közutakra, nézve érvényben vannak. Útátjárók elzárására szolgáló sorompók csak nagyon élénk forgalmú vagy különleges helyi fekvésű útátjáróknál, avagy oly helyeken állitandók fel, hol a vonat közlekedése az útátjárótól legalább 10Ü m. távolságra észre nem vehető. Azon útátjárók, melyek az építési tőke terhére — fekvésükhöz és egyéb körülményekhez képest — megfelelő szerkezetű kézi- vagy vonósorompókkal lesznek ellátandók, valamint általában az épitési tőke terhére előállítandó pályaelzárási létesítmények a vasút építése közben vagy műtanrendőri bejáfása, esetleg pedig műszaki felülvizsgálata alkalmával, avagy végül a jótállási idő alatt teendő tapasztalatok eredménye alapján fognak kijelöltetni. Külön megemlittetik, hogy azon intézkedések, a melyek sorompók alkalmazását illetőleg egyes útátjárókra nézve netalán már a bejárási vagy pótbejárási jegyzőkönyvekben és az azokat helybenhagyó ministeri rendeletekben foglaltatnának, szintén végrehaj tandók lesznek. A sorompóval el nem látott és a vonatról 150 m. távolságból nem látható útátjáróknál állandó figyelmeztető jelzők helyezendők el. Az engedélyes társaság köteles üzleti távbeszélőt létesíteni, melyen az állomások közti távbeszélés eszközölhető legyen. A mennyiben a támszerkezetek felállítására vagy felerősítésére szükséges helyet a kisajátítási vonalon belül nem lehetne biztosítani, a kisajátítási területen kivül elhelyezendő támszerkezetek után netalán fizetendő kártalanítási összegeket, nemkülönben az ezen támszerkezeteknek esetleg később szükséges áthelyezéséből felmerülő kéltségeket is engedélyes társaság viseli. A helyi érdekű vasút állomásain a vonatok keresztezésére szolgáló vágányokba eső váltók, világitható jelzőtárcsákkal látandók el. Az állomásoknál, kitérőknél és megállóhelyeknél az előirt, illetve előírandó » távolságokban fix védjelzők alkalmazandók. Egyébként a lát-, hang- és harangjelzők mindaddig mellőzhetők, mig a sűrű vonatforgalom azok előállítását nem teszi szükségessé. A kézi- és a vonatokon használandó jelzőeszközök a fennálló szabályok szerint szerzendők be. Vlí. Üzleteszközök. Az üzleteszközöket (járóműveket, forgalmi eszközöket) a vasúti üzletrendtartás 2-ik és 22-ik §-aiban megszabott határozmányok fentartása mellett, a mennyiben ezek az engedélyokirat határozmányai folytán változást nem szenvednek — engedélyes társaság maga választhatja ugyan meg; köteles azonban a beszerzendő forgalmi eszközök részletterveit, valamint egy, azok nemét, számszerint